Baba éttermi vacsora, érvényes helyi fogásokkal, fejenként 2000 Forintból. Sörrel, slivovicákkal, naná!

 

Itthon egy dolog hiányzik. Megfizethető, és tökéletes perkeltező. A kettő nem zárja ki egymást, egy hibátlan tökfőzelék, halászlé, töltött káposzta, dödölle, vagy sertéspörkölt nem pénz, hanem technológia és akarat kérdése. Ilyen még nincs, addig tökéletes magyar konyhát a Kistücsökben, Bockban, 21-ben, Borkonyhán, itt-ott lehet enni, de nem olcsón.

A Jevrem Belgrádban pont ilyen. Az étlapon 5 fogás, csevap, pljeskavica, egy ragus báránycsülök. A saláta sopszka, édesség nincs, sör kétféle, egy slivovica. Az étlapot kinyitva majdnem elsírom magam, az öntörvényű Olimpia stílusa mellett (alapanyagok vannak felírva egy táblára, nem fogások) ezt szeretem a legjobban, szikár, egyértelmű, brutális kinyilatkoztatás az étterem világnézetéről. 

A vacsora előtt fűszerekkel kikevert kajmak, urnebes (pokol, túró kikeverve hagymával, csípős erőspaprikával) és lepénykék. Egyszerűen tálalt, drabális fogások, de ezek egy drabális konyha tagjai. Az elmaradhatatlan sült paprika itt csípős, olaja tunkolhatóan finom, a fokhagymát nem sajnálták róla, a salátában vastagra szeleteltek a zöldségek, a darabosra darált pljeskavica szénen sült, állaga harapható, a pokol után egyenesen a mennyországot tálalják, amit a hűvös, kőmellvédekkel leválasztott, bújós udvar félretaposott eleganciája is támogat.

A környezettel nem törődve mérik az apróra vágott hagymát, a számla kifizetése után még maradunk egy kör sörre, majd slivovicára, majd még egy kör sörre. Ha arra járnak, próbálják ki a Jevremet. Semmi sallang, semmi csengettyű, tiszta, egyenes beszéd.

És ez a nagy menőség nem merült ki egy étteremben, mert a burekről, az epikus utcai ételről még egy szót sem ejtettünk. A belgrádi sorozat következő részében jön az igazi sokk. 

Itthon is sok ilyet!