Jugóba járni Baján és a Délvidéken szokásos hétvégi programnak számított. Busszal, vonattal, később autókkal indultak egész családok, barátok Szabadkára vagy Zomborba. Pucolt diót és trappista sajtot vittek le, eladták, az árából bevásároltak a piacon.

Én eleinte a cigirágónak meg a rizses csokinak örültem, később rekedtre üvöltöttem magam karácsony előtt barna bundáért, mert kismedve akartam lenni, még később kapucnis, zsebes felső kellett, mert kenguru akartam lenni, aztán már én mentem Ritt farmerért, ami éppen olyan drága volt, mint amilyen menő.

Ugyanekkor szoktam le arról, hogy titokban meghúzzam a mama féltve őrzött üvegét, ő meggylikőrnek hívta a sziruposan édes sűrű, bordó, körömlakkszínű italt. Az üveg alján meggyszemek sorakoztak, meg kellett várni, míg elfogy az ital, csak akkor ehettem belőle. Mama alkoholfogyasztási szokásai miatt egy-egy meggyszemre a végtelenségig kellett várnom, annál nagyobb volt az öröm. Nosztalgiából talán még most is kiráznék egyet az üvegből, de ma már tudom, hogy vannak fogyasztásra érdemes szerb és horvát alkoholos italok is.

A kedvenceim, nem feltétlenül fontossági sorrendben:

  • Pelinkovac: A pelinkovacra a hasonló hangzás miatt sokan azt hiszik, a magyar pálinka megfelelője, nem így van. A pelinkovac gyomorkeserű. Jellegzetes illatát és ízét a fehér ürömnek köszönheti. Hasonlóan az Unicumhoz, ez is gyógynövényekből készül, de alkoholtartalma gyengébb, 28-35%-os. A leghíresebb a horvát Maraska pelinkovac. Szerbiában Gorki list néven keressék.
  • Marashino: Az ital Dalmáciából származik, a domonkos rendi szerzetesek már a 16. században készítették, marasca cseresznyéből, maggal együtt, ennek köszönheti jellegzetes ízét. Áttetsző színű, édes likőr, nem túl durva, 30%-os alkoholtartalma miatt a hölgyek körében is nagyon népszerű.

  • Slivovica: Szerb nemzeti ital, a magyar szilvapálinkával áll szoros rokonságban. Hagyományosan kék (fekete) szilvából készítik, a cefrét három hónapon keresztül érlelve, majd kétszer lepárolva. Tölgyfahordóban érlelik. Alkoholtartalma elérheti a 60%-ot is. A szerbeknek olyan fontos a slivovica, hogy állítólag lépéseket is tettek az Európai Uniónál annak érdekében, védett termék legyen a szilvapálinkájuk. Mivel Szerbiában nem volt és ma sem tiltott a házi főzés, különböző minőségű és alkoholtartalmú slivovicába szaladhatunk bele, érdemes megbízható helyről venni, inni.

  • Karlovacko pivo: Elfogultság nélkül állítom, hogy a legjobb horvát sör. A Karlovacban gyártott sör készítői szívesen büszkélkednek azzal, hogy az övék a legrégebbi horvát sör. A Karlovacko lager típusú sör, egyszerű, mint a faék. Szép, arany-sárga színe van, az íze friss, könnyed, emiatt kissé szénsavasabbnak hat, mint a hazai sörök. Hosszan lecsengő, kellemes utóíze van, kiváló szomjoltó. Magyarországon nem kapható, és nagy valószínűséggel ez addig így is lesz, míg Horvátország nem lesz tagja az Uniónak.

  • Ozujsko pivo: A Karlovacko nagy vetélytársa. Zágrábban gyártják, 1893-tól eredeztetik a sör készítését. Karakteresebb, kesernyésebb, mint a Karlovacko. Erőssége a tömény íze, de néha kifejezetten zavaró, hogy a keserű íz órákig a számban marad.

  • Jelen pivo: A vezető szerb sör, Apatinban gyártják, ez a legnagyobb sörgyár Szerbiában. Tisztességes világos sör, erős komló ízzel, meglepő szénsavassággal. A határozott ízek mellett az üveg is szép, a cimkén hatalmas agancsos szarvas látható. Ami az Ozujsko pivóban nem tetszik – hosszan a szájban maradó íz – azt szeretem igazán a Jelenben. Kifejezetten kesernyés lecsengés, határozottan kőmég íze van.

A .hu-n az alkoholfogyasztás következményeit tárgyaljuk. Miért lazulunk, röhigcsélünk, akad össze a nyelvünk, majd támolygunk részegen? És ki forgatja az ágyat?

Van kedvenc jugó piájuk?