Büszke vagyok rád, egyszer sem kellett veled ordítanom. Nekem se vele, csak egyszer próbált a tűzre rakni. Vasárnap, a szentendrei skanzenben Tomával megetettünk vagy nyolcvan embert ludaskásával, és nem mentünk egymás idegeire.

Bebizonyosodott, tudunk együtt dolgozni is, nemcsak visítva röhögni az autóban, eltévedni, mert én tudom, merre van a komp, mondom hogy arra kell menni, nemértedmámeg, szemrebbenés nélkül leszólítani Kőhalmi Zoltánt, mondván, ha miatta utaztunk háromszáz kilométert, segítsen nekünk, ymca-t énekelni úgy, hogy rajtam villogó ördögszarv van, rajta világítós neonszínű karperecek, bennünk pálinka.

Ha nem arról beszélgetünk, hova utaznánk, mire költenénk a pénzt, ha nyernénk a lottón, akkor olyan kérdésekkel zsibbasztjuk magunkat, miért jár szívlapát a konyhában, vagy mik azok az intő jelek, amik arra utalnak, ne rendeljünk ebben az étteremben, hanem fussunk, amerre látunk.

  • Enciklopédia vastagságú étlap, három oldalas frissen sültek felsorolással, a vőlegényszelettől a sertésborda óvári módon át a velővel töltött rántott szeletig. Ennyi ételt csak fagyasztóból, porokból és egyéb gyanús késztermékből lehet elkészíteni, a hasábburgonya is gazdaságos.
  • A bibliányi étlapok további jellemzői a gótikus-cirkalmas betűk, csicsadíszítősorral, bézs színű papíron, az étlap végén versike, pl. Betértél hát kedves vendég, azon vagyunk, ne éhezzék.
  • Megfejthetetlen nevű ételek tömkelege az étlapon: Don Quijote kedvence vagy Rózsás arcú bögyös parasztlányka estebédje, vagy Dante pokla, netán Rumcájsz szelet Manka módra Jicinből.
  • Ugyanabban az étteremben pizza, olasz tészták és hagyományos magyar ételek egyszerre, a desszertek között ilyenkor a tiramisu és a máglyarakás elmaradhatatlan, általában egymás alatt, erősítve a két nép közötti szoros barátságot és konyháink fúzióját.
  • Télen spárgalevessel, paradicsomsalátával, eperkrémlevessel, cseresznyés palacsintával kecsegtető éttermek. A bejárati ajtó előtt kültéri háromszáz izzós, villogóra állított elektromos karácsonyfadísszel körbetekert tábla fennen hirdeti: nálunk minden friss! (Alatta kisebb betűkkel: wir schprechen dautsch!)
  • Műparaszt romantika: mustkátlis szekér, (esetleg talicska), köcsögfa, műkerekeskút, darálók a kólás napernyők közé szétszórva, az asztalon az elmaradhatatlan bűzillatmécses, amit a felszolgáló öngyújtóval szerencsétlenkedve gyújt meg. Akkor is, ha elfújjuk. Bent fehérre meszelt falak, a falon fa tökgyalu, egyéb fa kéziszerszámok, sziták, az ország különböző tájegységeiről összeválogatott falitányérok, házi áldás, petróleumlámpa, a személyzet bő gatyában és ujjasban szolgál fel.
  • Amsteles napernyő alatt gösseres terítővel letakart asztalon coca-colás hamutartó és dreheres poháralátét.
  • Bármilyen indokkal a bejárat mellé helyezett kövér mosolygó gipsz séf táblával a kezében, vagy népviseletbe öltöztetett szalmabábuk.
  • Lovagi étterem
  • Személyes kedvencem: az étterembe belépve nem fogad senki, köszönésünket sem. Negyed órás várakozás után sem kerül elő egy lélek sem, onnan tudjuk, hogy nem egyedül vagyunk, hogy néha csörömpölést, közvetlenül ezután bazmegjózsikámozást hallunk a személyzet/konyha feliratú ajtó mögül. Húsz perc után nyílik, majd csukódik egy tolóablak, felcsendül a hol a Gabesz, jöttek? Mit tudom én, az előbb még itt volt, a tolóablak újra felemelkedik, szőke fej bukkan ki rajta, hogy lássa, tényleg jöttünk. A Gabesz, hol vagy má', jöttek kiáltásokat ne várjuk meg.
  • Sajnos rengeteg iszonyú étterem nem rendelkezik egyetlen, fent sorolt tulajdonsággal sem, és volt már példa az ellenkezőjére is, ezért mielőtt elindulnak, belépnek, tájékozódjanak.

 A portálon ma egy egyszerű technológia, a tortellinikészítés.

Amit nem lehet itthon kapni, majd mi megcsináljuk, mert ehhez se kell se ész, se gyakorlat, se sok pénz.

 

 

Honnan szaladnak ki fejvesztve?