Visszük a zebrát meg a vak pandamacit, a letépett fejű nyulat nem, hatszor annyi ruhát, amennyi szükséges és a hajvasalót. Hátradőlök, intek a kutasnak, behunyom a szemem, bevackolom magam Tunyogi ölébe, az első versszakot még hallom, aztán elalszom. A Neretva-völgyében ébredek, kávéért hörgök, aztán azért, mert átaludtam az áfonyás kölyköket és Zoli nem ébresztett fel. Ne sajnálják tőlük azt a pár eurót és vigyenek műanyag tálat, a befőttes üveget nem adják oda, az ajándék chipsnek és csokinak nagyon örülnek, cserébe egész Boszniában lila a nyelvünk a gyümölcstől.

Nézem a Neretvát, zöld a vize, aztán meglátom az első feliratot, kiugrom az autóból és rohanok. A folyó mentén egymást érik a „halboltok” (Riblja Farma) ahol friss pisztrángot (pastrmka) lehet venni. Az álmos fiatalember nem érti, miért nyúlkálok infantilis vigyorral a halak közé, pastrmka, mondogatom, aztán próbálom formálni a szavakat, kom… koma… basszameg, hát magyarul sem tudom kimondani, hogy darab, hátrasandítok a kocsira, aztán kézzel mutatom, két és fél kilogramm. Így a nyaralás első két napján pisztrángot eszünk, mindenhogyan elkészítve, én a végén majdhogynem nyersen is, mint Gollam, Zoli megint megfogadja, hogy nem enged egyedül vásárolni és gyakoroltatja velem a dekagramm, a két darab és a köszönöm, nem kifejezéseket.

Az első pisztrángmentes este után feladja, most nem mondod, hogy cipeled végig, de, viszem a hatalmas mángoldot, (blitva) dédelgetem, felhúzom az órát negyed hatra, holnap halpiacra megyünk. Vrboskán nincs halpiac, Jelsa és Stari Grad is közel van, ide korán kell kelni, a hvari halas nyitva van egész nap. Csipásan és kócosan ténfergek, bökdösöm a polipot, juj él, jóvanmá tudom, hogy dvá darab hal, jaj inkább vegyünk fekete kagylót, vegyünk tri kilogrammot, jó, maradhat, három és fél, most mi van, lehet, hogy ki se nyílik egy csomó. Mind kinyílik, örülök. Locatelli azt írja, nem szereti a kagylós rizottót, hát én meg nagyon, meg a fokhagymás-fehérboros kagylót is, úgyhogy legközelebb azt eszünk. Másnap hajnalban megint ott állok csipásan és kócosan, imádom azt a zömök, nagyszemű halat, fogalmam sincs, mi a neve, megkérdezem, nem értem, dvá darab, nem köszönöm, jéé, sikerült, sikerem pünkösdi királyság, a tintahal vásárlásáig tart.

Este sétálunk az óvárosban, Zoliból kitör a Rockenbauer Pál, sétáljunk át Jelsára fagyizni. Fú, tényleg. Jelsán, a főtéren két cukrászda is van, egymással szemben, isteni a fagylalt (sladoled) oda-vissza tizennégy kilométer, de ráérünk, az út a tengerparton vezet, visszafelé még egy meztelen fürdőzés is beleférne, ha nem kergetne meg minket a Sátán Kutyája. A nagy ijedtségre rakija és Karlovacko, a kutya jutalomfalatot kap, átnézek a szomszéd teraszra, ha kívánnám a pizzát, csak itt ennék, a vrboskai Paparazzi pizzéria a legjobb.

Hvar sziget fővárosa Hvar, gyönyörű székesegyházzal, óratoronnyal, az erőddel, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a Pokol (Pakleni) szigetekre. A székesegyház a kedvenc helyem itt, meg a cukrászda a főtér sarkán. Rábökök egy süteményre, azt kérem, éééés….a jóképű fekete pincér elővesz egy másik tányért, rásimítja a szalvétát és vár. Felnézek, nemnemnem, még egyet kérek ugyanerre a tányérra, azt is én eszem meg, hadarom, a férfi nevetni kezd, mádzsár vádzs? Igen, nevetek én is, ó, mádzsárnő és simogatja a hasát. Ja, hogy zabagépek vagyunk, röhögök fel, kacsintok, akkor azt kérem, mi mást ehetne egy bélpoklos magyar nő Hvaron, mint magyaricát? Irány a piac. Közvetlenül a bejárat mellett balra egy hentes (mesnjica), a bolt cégére egy hatalmas szárított sonka, legszívesebben beleharapnék, a kirakat mellett hűtő, kis üvegekben olívaolajban eltett halak. A standokon kecskesajt, kedvesen kínálják a kóstolót, fűszernövények cserépben és olívaolajban. Hatalmas üvegekben kapribogyó, és Hvar kincsei: (levendula, rozmaring) méz és olívaolaj. Jöjjön, kóstolja meg, a szilva mézédes, a másik kofa barackot kínál, simogatják Pötyit, ránézek Zolira, tudom, egyszer majd itt fogunk lakni, üzenem a szememmel, már rég értem, miért szeretett bele ebbe a szigetbe, miért járunk ide vissza. Visszanézek a főtérre, meleg van, vibrál a levegő, a teraszos éttermek tele vannak, korrekt turistaételek korrekt áron, van csevap is, de azt is és a halat is krumplival adják, külön kérésre hoznak más köretet, ha beülnének, a Hanibalt javaslom, de ha igazán jót szeretnénk enni, akkor Stari Grad, ott bárhol.

Stari Grad volt valaha a sziget székhelye, később tették meg Hvart fővárossá, a Stari Grad (Öreg Város) elnevezés erre utal. Nemcsak Hvar sziget, de a kontinens legrégebben lakott települése, szűk sikátorokkal, fényesre kopott kövekkel, öregekkel, akik nyitott ajtó mellett ülnek esténként egy kancsó borral, beszélgetnek és énekelnek. Jöjjenek, int a néni, szól valamit a férjének, az kihoz két vizespoharat, na, jöjjenek, bort tölt, leülök a lépcsőre, nekitámasztom a fejem a falnak. A hvari vörösborok fekete árnyalatúak, robosztusak, sűrűek, fűszeresek, nem szólunk, minek.

Hvar sziget elérhetőség: 1.) Udvar-Szarajevó-Metkovic-Drvenik (kompkikötő), innen 56 km kalandtúra a főbb településekig 2.) Splitig Horvátországon keresztül autópályán, Splitből komppal érkezünk a szigetre, Vrboskától kb. három kilométerre. Szállás árak: 30-35 euró/apartman (főszezon: július 15-től) Főbb falvak: Jelsa, Vrboska, Stari Grad, Hvar Egyéb programok: Hajókirándulás Bolra az Aranyszarv strandra, Split – városnézés, a Pokol szigetekre Hvarról vízitaxival vagy a Pokonji világítótoronyhoz. Vásárlási lehetőségek: gyümölcsöt és zöldséget a helyi piacokon és a zöldségesnél érdemes venni, a KERUM és a KONZUM üzletek jól felszereltek, az árak kb. 15-20 %-kal magasabbak, mint itthon. Szinte minden sarkon van pékség (pekara) ahol mindig friss a kenyér és a péksütemények (6-20 kúna/db) Mit érdemes vásárolni: olívaolajat (75-140 kúna/liter), mézet (60-70 kúna/500 g), levendulaolajat (10 kúnától), bort (hektikusan változó árak) Egyéb: az ásványvíz ugyanannyiba kerül, mint a sör. Meggondolandó.

 Jártak már Hvaron?