- Belenyomkodsz valamilyen tésztát, kirakod szardellával, rengeteg olívabogyót pakolsz bele és megsütöd. Hidegen is jó, sőt, és szerintem olasz recept. Ja, és gruyére-t reszelsz rá.
- Gruyére? Az olaszok gruyére-t reszelnek valahova? Ez így veszettül tömény és ehetetetlenül sós, nem?
- Ja, póré, sok póréhagyma kell bele. 

Anchovy+olive+pie+leek. Hm, ez nem lesz jó. Az se igaz, hogy fél év párizsi dekkolás alatt nem tanultam meg franciául. Angolul soha nem lesz meg. Soha. Álljak neki szótárazni? Könyvtárba ne menjek? Anchovy+olive+leek. Ennyi hulladékot. Nem jó, valahogy ki kell zárni a görögöket és ez biztos tart lesz, nem pie. Egyszer azért valaki majd magyarázza el, miért. Kidney, az bezzeg pie, miii? french +traditional+anchovy+tart.  Na. Azért.

Pissaladieres. 

Legalább ennyire megtanulhattam volna, a pissala a sós szardella, úgy biztos hamarabb megtalálom. A szardellás pite provance-i recept, de nem, nem kell hozzá provánszi fűszerkeverék. 25 centis formához.:

A valamilyen tészta:

  • 100 g vaj (készítik olívaolajjal is)
  • 200 g liszt
  • csipet só

Hidegen eldolgozom, fóliába csavarva pihentetem legalább két órát a hűtőszekrényben. Fél centi vastag korongot nyújtok belőle, ezzel kibélelem a formát. Visszarakom a hűtőszekrénybe megdermedni.

A töltelék:

  • egy nagyobb póréhagyma felszeletelve
  • 30 db kimagozott fekete olívabogyó (nem a műanyag, lében tárolt fajta, hanem a ráncos, tömény, olajos!)
  • 20 db szardella
  • két evőkanál kapribogyó
  • két gerezd fokhagyma

A finomra szeletelt hagymát, fokhagymát megpárolom az olajon és egészen aranybarnára pirítom, mintha francia hagymaleveshez készülnék. Hagyom kihülni, előveszem a tésztával bélelt formát, (aki nem kapkod, és feledékeny, mint én, most a tésztába szórjon babot, hogy az ne púposodjon fel, és süsse elő üresen a 180 fokos sütőben amig félig megsül) beleborítom, rá az olívabogyókat, sugár alakban a szardellákat, és az előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütöm, amig a tészta aranybarna lesz.

Nem tartozik szorosan a pissaladiere tárgyköréhez, de ér sajtot reszelni a tetejére, és megolvasztani. Leginkább mozzarellát, nem mintha a franciák raknának mozzarellát bárhova is, de az most mindegy, ez itt nem a diplomatamagazin.

Igazán szomorú, mennyire sóspitétlen egy ország vagyunk, ami nem is éghajlati kérdés, lásd angolok. A sós pitékben az a jó, hogy nem csak legalizálják, hanem megédesítik a hidegen zabálást, ami itthon is kedvelt nemzeti sport, csak mi pacallal műveljük. Pár híres sós pite, a hetekben részletesebben is előkapjuk ezeket:

  • quiche lorrainne - francia, szalonnás-tejszínes, mediterrán konyha, persze
  • kidney pie - angol vesepite, vótmá, naná
  • zwiebelkuchen - német, hagymás-szalonnás
  • crostata alla marinara - olasz, túrós-garnélás-kagylós 

Szardella, olívabogyó jöhet kilószám?