malackaraj

Van egy terület Franciaországban, ahol a filoxéra nem tud megmaradni. Ezen a területen működik az a szőlőgénbank(szerűség), ahol 1876-ig visszamenőleg őriznek szőlőfajtákat, és ezt az ültetvényt akarják most elköltöztetni. Ami miatt természetesen azonnal beindult a hőzöngés.

- Belenyomkodsz valamilyen tésztát, kirakod szardellával, rengeteg olívabogyót pakolsz bele és megsütöd. Hidegen is jó, sőt, és szerintem olasz recept. Ja, és gruyére-t reszelsz rá.
- Gruyére? Az olaszok gruyére-t reszelnek valahova? Ez így veszettül tömény és ehetetetlenül sós, nem?
- Ja, póré, sok póréhagyma kell bele.

Nem teljeskörű útmutató az itthoni üzletekben már látott, karakteres, és többféle módon védett, hóka kolbászokkal.

Szalámiüzletekben és delikátboltokban, élelmiszeráruházak külföldi napjain, vagy a helyszínen lehet ezeket megvásárolni. Aki bizonytalan, ne legyen, kóstoljon, mások, de finomak és ajándéknak is jók. A más kolbászok otthoni kísérletezéshez is jó ötletadók, például egy édesköményes sütőkolbászhoz.

Alábbi saláta nevét csak mi írjuk el, a szifiliszt így nem képes felülmúlni. A betegséget a XIV. századig minden nemzet a fertőzést behurcolók származásának megfelelően, francia, olasz, lengyel, spanyol, brit, sőt, keresztény betegségnek hívta. A francia salátának csak két névre futotta, rajtunk kívül mindenhol orosz saláta a moszkvai Hermitage étterem belga séfjének alkotása. (az olaszoknál néha genovai saláta, arrafelé nagyon szerették, azért) Az eredeti receptben volt hús is.

 A neve a kisebbik baj, de a tejfölös majonézbe fojtott  finomfőzelékmix neve legyen inkább majonézbe fojtott finomfőzelékmix, ne orosz saláta. Az orosz saláta a gyomorba levetett böszme, főtt horgony helyett pikáns, friss és elegáns.

Amikor készítik, képzeljenek el egy elegáns éttermet Moszkvában, a XIX. század végén, így önkéntelenül eldobják a dobozos majonézt, hogy maguk keverjenek egyet, de keveset, mert az olajban csicsogás nem megy a kristálycsillárhoz. Elő fogják venni a fanyar kapribogyót, és az ecetes uborkát, mert ezek nélkül nincs esély az egyszerű krumplit pikánssá tenni, és így kerül majd a kezük ügyébe friss petrezselyem, sok, rengeteg.

A ballagáson tálalt, bőséges majonézzel kikevert, fagyasztott zöldségekhez szokott vendégek megdöbbenve fogják felfedezni maguknak az orosz salátát. Én még ilyen jó francia salátát nem ettem- mondják. De inkább maradjunk meg az orosz salátánál, a francia pedig mehet szakácsolimpiára az aszpik alá.

Hozzávalók:

• 500 g nem szétfővő burgonya
• 200 g zöldborsó (sose konzerv, az túl löttyedt ide)
• egy fej lilahagyma apróra vágva
• egy csokor petrezselyem
• egy csokor tárkony (opcionális)
• 50 g kapribogyó
• 50 g csemegeuborka
• egy tojássárgája
• 1 dl olaj, akár olívaolaj
• kiskanál mustár,
• 1/4 citrom leve
• só, bors ízlés szerint

A nem túl puhára főtt krumplit felkockázom (minél apróbbra, 1,5×1,5 cm már jó) elkeverem az apróra vágott lilahagymával, csemegeuborkával, és a fűszernövényekkel. A zöldborsót egy darab vajon és kevés vízen megpárolom, de csak ropogósra, nem kell megfőzni. Hozzáadom a kapribogyókat, sózom borsozom, a tojássárgájából, az olajjal majonézt készítek, citrommal, mustárral ízesítem és a salátához keverem.

Ettek már orosz salátát?

Jönnek, sokan vannak, csak a pénzünk kevés? Semmi pánik.