malackaraj

Négy hajtogatott, három tekert. A hajtogatott volt a kakaós, de a forró tésztába szórás miatt a kakaópor és a cukor ropogós csokoládévá olvadt. A tányérra eső cseppeket ujjal kellett feltakarítani, és jöhetett a lekváros, túrós, vagy fahéjas feltekert szakasz. Több ízesítés nincs, a Gundel egy étterem.

- Ááh, öt óra harminc. Akkor még hunyhatok egyet a reggeli híradóig. A szép Kovácsné indul a gyárba. Kávé, pici tejjel, mint rendesen. Csak tudnám, honnan telik ezeknek arabica kávéra. Bár, amennyit a szép Kovácsné otthon van. Biztos második műszakot vállal, hehe. Hmm… házi pörkölés, frissen darálva. Ezek beújítottak egy százezres kávémasinát? Vagy a dédike kézi darálóján…? Biztos nem az a tahó férje vette neki Na, hat óra. Kelnek Novákék a harmadikról.

Folyamatosan hisztizünk: Ne sózd, mert kiszívja a nedvességet, odalesz az a hús! A bélszínt pácolni se szoktuk, nyersen fel a tűzre, só, bors, boldogság. Most viszont sózni fogunk, mert sütni nem.

 Éreztem már lelkitársnak harisnyanadrágot is, de ismeretlenül ilyen közel még senki sem került se hozzám, se a Malackarajhoz. 

A fiúk főznek. Sötét napokon - náluk, Svédországban éppen akad ilyen elég - néha én is főznék így, dühösen, dobálva, szórva, kenve, belemászva és a pultról felzabálva, a végén farkasként üvöltve.

A Regular Ordinary Swedish Meal Time főzőműsor, pontosan bemutatják az alapanyagokat, és alternatív technológiákat tanulhatunk egyszerű ételek elkészítésére. 

Közben megszakadunk a röhögéstől.

Reggeli:

Palacsinta:

Virsli:

A többit a Youtube-linken találhatják és ez a Facebook-oldaluk.

Hogy tetszik?

Igen fájintos retroburgert lőttem a minap az Örs vezér téren egy bodegában. Történt pedig, hogy hazafelé caplattomban látom, hogy kedvenc (és valljuk be, egyetlen) helyi kitelepült sültkolbász-kimérésem idény jelleggel húsvétisonka-bemutatóvá alakult át, így biztosra véve, hogy nem bírom ki hazáig, valami tűzoltás után kellett néznem izibe. Mivel ilyen esetekkor a multinacionális karvalytőke hamburgerláncainak annyi esélye sincs nálam, mint Zaporozsecnek a törésteszten, valami háziasabb, földhözragadtabb, szittyább hamburgert kerestem, ha ez itten nem képzavar.

A PETA jól csinálja, provokálni kell a népet, hogy felkapja a fejét. Ezt az eljárást nem kifogásolhatja senki.

Azt az elméletet sem lehet megtámadni, hogy a túlzott húsfogyasztásra nincs szüksége az emberi szervezetnek. A túlzott tengerihal-fogyasztásra sem. Mindezt - igen! - itt, a Malackarajon olvassák.

A Bock Bisztró idén is megtartotta a Michelin kalauz Bib Gourmand minősítését, ami kiváló ár-érték arányú helyet jelent. Interjú a séffel, Bíró Lajossal a csillagról, csajokról, motorokról és arról, hova kell vinni egy nőt vacsorázni.

Fogalmam sem volt, mikor legyen vége. Jelet vártam, mert a Nagyszombat nekem nem jel, nem hiszek a jelentésében. Ma van a születésnapom, jobb híján ezt választottam volna, de hétfő délelőtt Bíró Lajos kimondta, jókor megyek interjút készíteni, van bárányfejleves az új menüben, pont nekem való.

Ez pedig egy olyan jel, amiben hiszek.

A spárga sokkal jobb minőségű magyar alapanyag, mint a száraz szürke marha, vagy a boraink nagy része, sőt, sok tétel pálinkát is helyből agyonverne egy nemzetközi értékmérésen. De ez csak egy zöldség, nincs szép, hosszú szarva, nem lehet tőle rettenetesen berúgni, és túlzott magyarkodásra, filozófiák gyártására sem alkalmas. Pedig a spárga, főleg a tengelici, finom különlegesség.

Határozottan idényzöldség, nem kedveli a tartósítást, így most, április-májusban lehet besokallni belőle. Egy kérdés van, zöldből vagy fehérből?

Kicsit fotó, mi?

Villáminterjú Herczeg Ágnessel, a Gróf Buttler Borászat vezetőjével, rendhagyó elnevezésű borukról, a komolyság és a komolykodás közötti különbségről.

2007-es, félédes Kadarkájuknak a G-pont nevet adták, ezzel a macerás női alkatrésszel minden szempontból felkavarva a férfiakat.

Nem, á, ne menjünk metróval, tök jól bírom a gyaloglást, azért jöttünk, hogy lássuk Londont, még akkor is, ha ez a negyed épp a Hungária körútra emlékeztet. Parkoló-és irodaház-sivatag, sehol egy lélek, idegborzoló és izomfagyasztó szél, színtelen szürkeség ameddig a szem ellát. Az oszlopok lassan egybefolynak és kicsi csillagokkal tarkulnak, mi bajod, á semmi, lehet, hogy elájulok, vagy hányni fogok, enni, inni, ülni, pisilni akarok, most. Jó, bírd ki a következő sarokig. Nem, most. Terhes vagyok. Csinálj valamit.

 Csütörtökön kezdődött a Margó Városi Irodalmi Fesztivál. Az esemény annyit szeretne elérni, hogy a könyvesboltban ne csak a szakácskönyveket bújjuk, hanem a szépirodalmat is. 

A Pilvaxban megrendezett, Hárman Habarásban nyitóeseményen Bacher Iván, Cserna-Szabó András és Balázs Attila segítségével készült menüt szolgáltak fel az írók felolvasása mellé, ebbe Anna moderátorként, a Malackaraj médiatámogatóként keveredett bele.

Voltak már súlyos pillanataink, például a kretén.hu-ra kilinkelt hülyeségünket éltem meg így, de egy szépirodalmi fesztivál és mi, egy képen, ez néha megijesztett. Hogy máskor ne ijedjek meg, biztosan többet fogok olvasni, és remélem, Margó másokat is meggyőz.

A videóban a három író beszél a fogásokról, Bandit már ismertem, a malackaraj.hu-n Darida Benedekkel saját rovatuk van, az Ördögvella, és azt megígérhetem, hogy a másik két urat is be fogjuk fűzni hasonló mókára.

A fesztivál vasárnapig tart, a Facebook-oldalon követhetik az eseményeket, és csatlakozhatnak is.

Kedves Olvasó, ha ízlelőbimbóidat hosszú ideje jóféle zacskós/dobozos tejjel tompítod, ha többre vágysz a kokakólafílingnél, ha az élet valódi ízét akarod érezni - vegyél egy fejőskecskét. Ne egy üveg kecsketejet, az már illúziórombolás. Egy igazi, hús-vér-tej kecskét, de vigyázz , legyen benne csont és egyéb apró kiegészítők is.

A tegnapi Sátántangó percről-percre műsor beavászkodott a délutánomba, betolta a gályát az estébe, tönkretette a galériánkat, de nem bánom. Mert egy vagyok a kétszázból, láttam.

- Adjon Isten jó reggelt!
- Jó reggelt! Kerüljön beljebb az úr! Csak vigyázzon, mert a pallásra befészkelte magát egy szarka. Mindent összeszarik, meg be nem áll a pofája , de nem lehet bántani, mert védett madár. Így osztán hallgassuk egész nap. A tetőt nézi? Kicsit meg van rogyva, igen. Tavaly még rajta ült a morgács, de áthíttam Bélát, a volt tanácselnököt, ő felolvasott A Kommunista Kiáltványból, oszt az elzavarta.

Fojtósnak fojtós, még szerencse, mert azt akartam. De nem így. Kínlódás a mama mézesével, sokadik felvonás.

- Add ide a fényképezőgépet!
- Előbb kiveszem az üveg vodkát a hűtőszekrényből.
- Siess, elmászik!!!

Ohlala, ezt tudja az új gép konyhai neon alatt, szívem repes.

- Asszonyom, fejtse ki bővebben! Legalább három mondatban.
- Gyűlölöm! Gyűlölöm! Gyűlölöm!
- Ez nekünk nem elég. Igazából ez csak egy szó. Háromszor megismételve.
- Mit tegyek, ha gyűlölöm?
- Miért gyűlöli?
- Mert megbántott.
- Mivel bántotta meg?
- Elvett, kihasznált, majd eldobott. Elment úgy, hogy azt sem mondta miért és hová.
- Épp elegendő okot adott, hogy kihasználja önt. Szerette.
- Szerettem. Nagyon.
- Meddig?
- Évekig.
- Mit adott neki?
- Vágyakat. Megértést. Talán reményt egy új élethez. Velem.
- És nem kért belőle?
- Nem. Gyakran volt, hogy éjjelente eltűnt. Aztán csapzottan jött haza. Hosszan nézte -magát a tükörben. És olyankor megkívánt, én meg szerelmes voltam belé.
- Miért nézte magát abban a tükörben?
- Nem tudom, de bármit kérdeztem, csak furcsán mosolygott, lerakott az asztalra egy nagy adag friss húst, szeretkezett velem, megmosdott és aludni ment.
- A hús honnan volt? Talán vadászott?
- Nem tudom, soha nem kérdeztem. Ő nem vadászik. Képtelen lenne egy élőlény életét kioltani. Annál érzékenyebb ember.
- Mennyi intim együttlét volt önök között ebben az időszakban?
- Hogy jön ez ide?
- Kérem, válaszoljon! Kihallgatás alatt áll.
- A hétköznapokban igen kevés. De, ha a titokzatos útjairól hazatért, nagyon kívánt. Egymás után sokszor. Változatosan. De mégis, mintha nem lett volna velem.
- Hol járt ön szerint?
- Valahol London utcáin. Ködben és szemerkélő esőben. Erről sokat mesélt. Hogy ott olyan élet folyik, amiről nekem elképzelésem sincs.
- Kifejtené, milyen?
- Nők, az utcasarkon, ott keresik a kenyeret. Nem is értem, hogy kerül az utcára a kenyér. És ha ott is van, hogy szedhetik fel a földről. De miért faggat? Mit tett? Miért keresik?
- Miket ettek azok után a titokzatos éjszakák után?
- Bélszínt sokat. Mindig volt friss máj, és vesepecsenye is. Miért kíváncsi arra, mit ettünk?
- Hasfelmetsző Jack. Hallott róla?
- Igen, valami törvényen kívüli bűnöző. De hogy jön ez ide?

A másik oldalon itt a hústavasz, első bárányos receptünk idén!

Nem tudom, korom folytán-e (48) de ösztönös vonzódást érzek az egyszerű, olcsó, mára szinte elfeledett ételek iránt, amik egyszerűek, szegénységet sugallnak, nem lehet velük dicsekedni, nem illik szeretni őket. Ezek már csak nagymamák káposztaszagú kötényeiből, vidéki nyári konyhák viaszosvászon abroszairól köszönnek vissza, vagy egy régi általános iskolai menzáról '72-ből.

A tanyasi tojás sárgája szép sötét, ez pont annyira igaz, mint hogy a magyar férfiak pénisze a legnagyobbak között van a világon.

Az olaszok egy sokfelől támadható névmást használnak, mikor az ókori római kultúráról beszélnek. Mindent elöntő nemzeti büszkeségük része, nostro, mondják, nostro Cicerone, a mi Cicerónk. Aki azonban oly elfogultan szereti őket, mint ők saját magukat, csak mosolyog az efféle túlzásokon. Inkább tehát puszta kíváncsiságból merült fel bennem a kérdés Apicius ókori római szakácskönyvére bukkanva: innen indult volna az általunk, meg az egész világ által okkal imádott, itáliai gasztrokultúra?

Túrógombócot főzni könnyű. Túrógombócot nagyiparban gyártani, lehet, sokat, sokféleképpen. Jó túrógombócot feladni a vasárnapi asztalra a szeretteinknek, feladat. Megfőzni a nagyi túrógombócát, az viszont nagy feladat. Mert bizony a jó túrógombóc úgy remeg, mint egy nő a szerelmese karjában. A jó túrógombóc nem kemény, nem lehet vele embert ölni, a jó túrógombóc reszket, a villánk nyomán szétválik, a szánkban elolvad, a jó túrógombóc odaadó, adja magát, már-már követeli, hogy egyél belőle még egyet.

Karcsi szomszéd. Jó szomszéd. Igazán jó. Nem tart disznót, nem flexel hétvégén, gyereke meg kutyája is csak egy van, azok is olyan csendes fajták. Zenét is ritkán bömböltet, akkor is csendesen. Nem is igazi szomszéd, hanem inkább szembe, annak is kicsit srégen de ez jelen esetben nem számít.

A Margó Feszt városi irodalmi fesztivál nyitóeseménye a gasztronómiához és hozzánk is kötődik. 

Az esten három író fog főzni, és vacsora közben gasztronómiához kötődő témában felolvasni. Péter Anna moderál, bármit is jelentsen ez. 

A menü:

• Bächer Iván - csülök pékné módra
• Balázs Attila - csevapcsicsa
• Cserna-Szabó András - tárkonyos bárányraguleves Móra Ferencné módra
• és madártej

2011. április 14. · 19:00 - 22:00

Helyszín:  Pilvax 1052 Pilvax köz 1-3. 

Vajon mit írtak eleink a szakácskönyvek margójára? Főzés közben született ötleteiket, átsuhanó gondolatokat, melyeket egy íz vagy illat felidézett bennük, piaci kofák nevét, bevásárlólistát, primőrárakat? Képzeljünk el egy vén receptkönyvet, és lapozzuk fel a családi ládafiában talált kincset. A Pilvaxban rendezett irodalmi főzésen három író három fogást főz saját családi receptgyűjteményéből, és hozzá történeteket olvas a vacsoraasztal mellett.

A belépés díjtalan, a vacsora ára 2800 Forint, gyertek!

Van három darab, kétfős vacsorameghívásunk, annak a három olvasónak, aki a legtöbb művet sorolja fel kommentben a három írótól. Egy íróra ér csak játszani, és aki 20:00-ig a legtöbb művet felsorolja, nyert.

Nem ér mindhárom szerzőtől felsorolni, csak egytől, így elkerüljük, hogy mind a 6 db jegy ugyanott kössön ki. 

Végre elmehettünk gombászni. Eddig is elmehettünk volna, csak minek, de szombaton úgy tíz kiló cseh kucsmát szedegettünk össze egy erdőben, Bagi István szarvasgombász irányításával. A kutyák örjöngve röpködtek a kidőlt fatörzsek felett, ették és dúvadként tarolták a gombákat, Papi kakiba hempergett, volt, aki rosszul lett a másnaposan hajlongástól, láttunk zöld levelibékát, és ragyogó, nászruhás gyíkokat. Cukik voltak mind.