Nem, á, ne menjünk metróval, tök jól bírom a gyaloglást, azért jöttünk, hogy lássuk Londont, még akkor is, ha ez a negyed épp a Hungária körútra emlékeztet. Parkoló-és irodaház-sivatag, sehol egy lélek, idegborzoló és izomfagyasztó szél, színtelen szürkeség ameddig a szem ellát. Az oszlopok lassan egybefolynak és kicsi csillagokkal tarkulnak, mi bajod, á semmi, lehet, hogy elájulok, vagy hányni fogok, enni, inni, ülni, pisilni akarok, most. Jó, bírd ki a következő sarokig. Nem, most.  Terhes vagyok. Csinálj valamit.

A pincérnő koponyájának bal fele kopasz, vidám angolokat, totyogó gyerekekkel érkező családokat szolgál ki, a pulton végig sörcsapok.

Sört akarok.

Az egyetlen, ami egy csapásra csillapítaná minden kínomat, gondolom, de nem, visszhangzik a fejemben a dokim, az alkohol kis mennyiségben is árt a magzatnak, inkább teljesen mellőzze. A csapok mögött látom meg a felmentő feliratot, ginger beer, na jó, legyen, az összes brit mesehős azt issza. És igen: a szokatlanul erős szénsavbuborékok a gyömbér imádott, csípős, savanykás ízével bombázzák szét a szájpadlást, nyomják fel a mínuszos vérnyomást, űzik el az éhes-hányingert, hisztériát. Az alkoholvágyon nem segít, de a várandós hiperérzékenységének köszönhetően hatékonyan tompítják a sörhiányt. Égetve hűsít, kortyonként lepődöm meg, mennyire jó ez, üdítőben ennyi élmény és furfang még nem volt.

Az élettani magyarázat egyszerű: a gyömbér gyógynövényként fájdalomcsillapító és a vérkeringést serkentő hatású, csökkenti a hányingert, ahogy a citrom és a szénsav is az émelygés ellen dolgozik. Azóta is ácsingózom a gyömbérsör élménye után, ezért belevágtam az itthoni kísérletezésbe.

A recept a 18. századból származik, millió változatban maradt fenn, ahogy azt minden rendes nemzeti étel teszi. Az alapanyagok viszont mindig ugyanazok: gyömbér (friss/szárított), cukor, citromlé valamint a szénsav előállításához élesztő (sörélesztő/élesztő/friss/száraz), víz, időhiányban szénsavas ásványvíz, szóda. Az arányok fényében változik az elkészítési idő: tízperces, egy napos, pár napos és több hetes verzió is létezik, sőt olyan is, amit állás előtt megfőznek.

A terhes nő ilyenkor már nem tervez hetekre előre, két verzióval kísérleteztem: a 36-48 órással és az ötpercessel.

15 dkg gyömbért addig reszeltem nagy teljesítményű aprítóval, míg levet nem eresztett. Egy nagy edényben összekevertem kb. 3 liter vízzel, egy bögre barna cukorral, egy citrom frissen facsart levével és fél kiskanál sörélesztővel. Összekevertem, majd műanyag palackokba osztottam úgy, hogy a keletkező szénsavnak hagytam némi helyet. Ők előbb 24 órát pihentek szobahőmérsékleten, majd tovább a hűtőben. Az eredmény nem volt meggyőző: a gyömbér az állással csak veszített az ízéből, a szénsav nem lett elég intenzív, így a rohanó, favágó módszert is kipróbáltam.

Az összetevők nem változtak, csupán annyiban, hogy a sörélesztőt szénsavas ásványvízre cseréltem, és egyszerre csak kis adagokat kevertem be. Az így működő arányok: egy ötcentis darab gyömbér, ezúttal kézzel pépesre reszelve, egy liter szénsavas víz, de még jobb a rendes házi szóda, fél citrom, némi cukor, ami akár elhagyható is lehet, jég opcionális, szűrés ugyancsak, hiszen a lényeg a szénsav megtartása.

Ha sör nélkül kell élniük, csak így tegyék.

A másik oldalon egy tavaszi klasszikus lépésről-lépésre, tojásos nokedli ecetes salátávahahahal!!!

Szeretik a gyömbérsört?