Négy hajtogatott, három tekert. A hajtogatott volt a kakaós, de a forró tésztába szórás miatt a kakaópor és a cukor ropogós csokoládévá olvadt. A tányérra eső cseppeket ujjal kellett feltakarítani, és jöhetett a lekváros, túrós, vagy fahéjas feltekert szakasz. Több ízesítés nincs, a Gundel egy étterem.

Végy egy uborkát. Nem kell meghámozni. Más az íze, ha kiharapom a kezemből, más, ha gyalun finomra szelem, más, ha késsel ügyetlenül vastagra vágom, és megint más, ha ügyesen gyufaszálra hentelem, mert éppen nyári tekercsre vágyom. Nem mondom, hogy mindenkinek feltűnik a különbség, de aki figyel, annak igen. A palacsintatekerés ezért nem pusztán formatervezési probléma, ugyanaz az alapanyag más formában más ízű. Aki most sznobozna, és hitetlenkedne, először kérdezze meg magától, a feltekert, vagy a hajtogatott palacsintát szereti jobban? És ugyan miért?

Én háromszöges vagyok.

A tekert palacsinta a betolás egész szakaszán ugyanazt az élményt nyújtja, a háromszög nem.

Egy sorba kerülnek a keményebb, legfinomabb szélek, a csücsökben pedig elfogy a tészta, szinte csak a töltelék marad. Ezt mindenki vérmérsékletének megfelelő irányban fogyaszthatja, a javát az elején befalva, vagy a legvégére mentve. 

Ha el tudnék szakadni a fent említett formák és töltelékek párosaitól, mindegyiket hajtogatnám. De nem tudok elszakadni, így a lekváros, fahéjas, és túrós palacsintákat tekerem. Ahogy megmagyarázhatatlan okból tekerem az összes többi, évek alatt felszedett tölteléket:

  • nutellás (Olaszországban alap)
  • dulce de leche-s 
  • nutellás-ricottás (fele-fele arányban kell elkeverni)
  • mascarponés-málnás (fele-fele arányban kikeverve, ha nem csináltam tízezret a Marina di Massa-i strand büféjében, egyet sem)
  • pudingos (koleszban, egyetemi albérletben, kizárólag hidegen kikeverhető porpudingból. Aranka, karamell, előnyben) 
  • Danette (szintén kolesz és egyetemi albérlet, az Attila úton, majd az Akácfa utcában, kinek mi, kinek hogy, de most mindenki könnyíthet magán)
  • zsíros-cukros (élni kell, akkor is, ha nincs miből)
  • tejfölös-cukros (élni kell, akkor is, ha nincs miből, de egy picit több az a semmi)
  • olívaolajos-paradicsomos-bazsalikomos (élni kell, akkor is, ha nincs miből, és ez Olaszországban történik) 
  • töpörtyűkrémes (durvára vágva!)-tejfölös
  • cointreauval locsolva, és cukrozva (ha maradt ebből az ihatatlan likőrből) 

 Csak a kakaóst hajtogatom, és az a kedvencem.

 A másik oldalon mi más lenne, mint klasszikus palacsintasütési szájbarágó. Ajánljuk kedves kezdő olvasóinknak, és mindenkinek, aki szereti. Később rámegyünk az amerikai, rakott, Gundel, és egyéb szélsőségek elkészítésére.

 

Tekernek, vagy hajtogatnak?