Megszokásból mindig elalapleveztem a nyakát, hátát szárnyait, pedig csillagos ötös pörkölt készül belőlük. Már több éve annak, hogy mindenféle gondosan elkészített alaplevek csúsznak a lefolyóba, egyszerű túltermelést folytattam a konyhában. Ennek mától vége.


  Minél közelebb a hús a csonthoz, annál jobb. Egyesével leszopogatni a bordákról a kis húscafatokat, kiszívni a gerinccsigolyákból a velőt, körömmel felkaparni az utolsó csontokon maradt utolsó cafatokat, megfizethetetlen élmény. Nekem. Ember nem eszik kézzel és ugyanezt várja el tőlem. Jaguárban nőtt fel, nem tehet róla, a nyolcvanas évek a világ más felén a dőzs időszaka volt.
  Így kerültek ki részlegesen a látóteremből az egészben sült halak, csontos pörköltek.  Szépen bőrén sütöm a fogast, néha már olyan csinos lesz, mintha étteremben tálalnám, a kacsaaprólékból pedig levest főzök, amit pár nap múlva, megsavanyodva ki kell öntenem.
  De havonta egyszer feltör belőlem a laptop előtt, vagy a konyhapultnál, állva, lábasból, kézzel zabáló vadállat és enni kér. Minőségre megy, csak a csontos hús érdekli, ha nincs kiéhezve, jó neki az oldalas -porcogó!- kedvence a birkapörkölt.
  Anyámtól kaptam két egészen fiatal gyöngyöst, belsőségekkel. Szétkaptam (a melle isteni volt hirtelen sütve) és már felengedtem vízzel, amikor hirtelen megvilágosodtam. A szárnyak végét lecsíptem és eldobtam, az ízületnél kettévágtam. A nyakat levágtam a hátáról, (a nyakat jobb lett volna tovább darabolni, majd legközelebb) a hátat kettécsaptam és kés lapjával ellapítottam. Két fej vöröshagymát pároltam, bele a húsokat, pontosabban a csontokat, egy jókora evőkanál őrölt paprika, só, és egy szárított erőspaprikát adtam hozzá, felöntöttem egy pohár vízzel és másfél órát pároltam alacsony lángon. Ezeket a testrészeket, ha éppen nem képződnek természetes úton az egész baromfi bontásánál, fillérekért árulják a piacon, kacsáét, libáét is.
  Jó volt, körömkefével kipucoltam a karmaim alá torlódott húst, elhasználtam egy doboz fogselymet -ezt nem szeretem egyedül a gyöngyiben- letöröltem az asztalt. Jövő héten birkázunk, addig ember leszek.

Szeretik a csontosát?