malackaraj

Szeretem a kínai konyhát. Szeretem a kínai konyhát a maga helyén kezelni. A világ egyik legnagyobb, legmeghatározóbb konyhája, jó neki. Legalább nem fél a sötétben. Ettem kínait a világ számos pontján, (Kínában is) de megmondom őszintén, nekem az amszterdami kínai ízlett a legjobban.

Reggelire vettem a velőt. Este meghalok tőle. Most tartok abban a fázisban, hogy vacsorára elmegyek futni, mert minden mástól ég a belem, rosszul alszom, narancshéj lesz a seggemen és a végén egyceruzás lesz a hasam, pedig az nem cickó.

Reggelire marhahúslevessel senki se vesződik, marad a grillezés, amiről írtunk már, de most nem volt, és általában nincs hosszában felnyitott velő. Muszáj volt a rendelkezésre álló szalvétagyűrűket grillezni.

Megszokásból mindig elalapleveztem a nyakát, hátát szárnyait, pedig csillagos ötös pörkölt készül belőlük. Már több éve annak, hogy mindenféle gondosan elkészített alaplevek csúsznak a lefolyóba, egyszerű túltermelést folytattam a konyhában. Ennek mától vége.