malackaraj

Némi kis adjusztálnivaló akad rajta, de ez abszolút egy olxyan iránya a dekadens és öncélú gasztronómiának, amivel maradéktalanul azonosulni tudunk.

Nyilván mindenhol elkezdődött a karácsonyi őrület, nincs mit csodálkozni azon sem, hogy minden idők egyik legértelmetlenebb édessége, a candy cane, minden idők legtúlértékeltebb csípősz szószával ízestíve került piacra.

A kakasos Sriracha szósz igazából tényleg csak pár fokkal jobb az erős pistánál, éppen ezért teljesen érthetetlen az a kultusz, ami az évek során kiépült köré. Viszont az biztos, hogy ezzel a kultusszal iszonyatosan jól gazdálkodnak, csinálnak nyalókát, csokit, szájfényt (szép magyar kifejezéssel szőlőzsírt), meg rágót, gumicukrot, szóval gyakorlatilag mindent, ami ehető. A klasszikus karácsonyi candy cane a következő a sorban, ami nyilván hülyeség úgy, ahogy van, hiszen miért akarna bárki ilyet enni, de ha valaki a karácsonyfa alá tenne valami nagyon trendi dolgot, szerezzen be valahol egy dobozzal.

A bajai és a szegedi kérdésnél van egy, az ország halfogyasztási grafikonjait tekintve lényegesen nagyobb és fontosabb kérdés. Cukorral, vagy borssal a káposztás kockát? Mindkettővel!

Ötéves lehettem, mikor nagyapám egyszer hazaállított vele a búcsúból. Augusztus vége volt, vasárnap, az utcabeli gyerekek mind a búcsú lázában égtek, meséltek a céllövöldéről, a körhintáról, az árusok színes bódéiról, a mesebeli kincsekről (tükrösszív, fakardok, törökméz, vattacukor, lacipecsenye, lángos, palacsinta). Engem még kicsinek tartottak, nem vitt magával senki, a magamfajta kisvárosi tökmag örült, ha kapott valami búcsúfiát.

Gyerekkoromban imádtam a szaloncukrot. Minden évben plafonig érő fát vettünk és december 23-án késő estig kötöztük anyuval, arany cérnára. A marcipános volt a kedvencem, anyunak a zselés, a zselésről régen le lehetett szedegetni a kakaós borítást és áttetszőre szopogatni. Később a papír színe volt a döntő, az arany és piros gömbökhöz a teszkógazdaságos zselés cukorka illett leginkább. Később a szaloncukor kikerült a látókörömből, de a karácsonyfa még mindig arany és piros.

Végignéztük és kóstoltuk a 2000 forint/kg alatti árkategóriába (igazából 1000 Ft, egy drágább van) tartozó szaloncukrokat, (vajkaramellás szaloncukrot még a Malackaraj kedvéért sem eszem) nagy meglepetésemre találtam huszonöt dekás kiszerelésűt, sőt, ehetőt is.

Ezzel a sorozatunkkal a konyhában újaknak szeretnénk segíteni, Kari süt, Anna beledumál

Semmi közöm a konyhához. A főzéshez sem sok, sőt, ahhoz van a legkevesebb. Műszaki végzettséggel nem értem az olyan dolgokat, hogy csipetnyi só, meg ízlés szerint, egy kevés tej, és kicsit besűrítjük, mégis rákattantam a hétvégenkénti süteménykészítésre. Így, ha jól sikerül, hétfőn tudok vinni a haveroknak kóstolót, ha meg nem jó, akkor is viszek.

Egy barátom, épkézláb tyúk híján engem kért meg, süssek a céges karácsonyra. Reménykedtem, sztéket akar, de nem. Gyerekeknek kell süti. Nem zavarja, hogy nem szoktam sütni, és fogalmam sincs a gyerekek igényeiről. Kénytelen voltam átgondolni.

Ma nincs sztori, nincs kerettörténet, ma odavágom a Tisztelt Olvasó elé A Terméket a maga nyers valóságában. Kezdjenek vele valamit, én nem tudok.