malackaraj

Ozzy, a gidrán kanca sok szempontból különleges ló volt. 2006-ban került hozzám a még meg sem alakult lómenhelyre, a 4 törzstag után ő volt az ötödik. Az első igazi mentvény, az ő érkezését neveztük ki zakutanyasi születésnapnak. Huszonkét évesen, patairha-gyulladással, kehesen, lovardai eszközként lezsarolva jött - hiába volt öreg és beteg, túl jó természete és adottságai voltak ahhoz, hogy a régi helyén békén hagyják. Egy barátnőm, Heni karolta fel, akinek Ozzy sosem volt a tulajdona, "csak" szerette, és nem nézte el tétlenül, hogy a szerencsétlen, rozzant vénséget tovább gyötörjék. Ozzy idekerülése után derült ki, hogy ki is ő valójában: az 1992-es országos kettesfogathajtó-bajnokság bajnok lova, 99 Gidran VI-3 Obeliszk. A nyerges lesz az, fénykorában.

Enikő barátnőmet még a kaposvári időkből ismertem; úgy hét-nyolc éve még Regölyben, egy szép nyári napon meglátogatott egy méretes, átlyuggatott oldalú kartondoboz társaságában, melyből 6 gyönyörű, zöldessárga pelyhes kislibát varázsolt elő. A libák (egyes szőke egyedek kivételével) elbűvölő és okos jószágok, örültem nekik nagyon - kivittük őket az udvarra legelni tanulni, napozni, kaptak darát, aztán éjszakára elszállásoltuk őket a házban. Pár napig csak felügyelettel hordtuk ki őket, aztán már kint mertem hagyni a bandát akkor is, ha leugrottam a lovakhoz a legelőre.

Mozgalmasan indult a hideg márciusi reggel. Vili barátom telefonhívására ébredtem, igyekezzek kifelé, mert baj van: az új ló elszabadult a karámjából. Máris megyek! - válaszoltam készségesen és félálomban, magamra kaptam valamit plusz gumicsizmát, és nyargalás kifelé.

Bő két éve történt, hogy egyik este barkácsoltam. Záporozó ütéseim nyomán egész Észak-Magyarország rángó arccal konstatálta, hogy Pörölykezű Andika megszereli a nyúlketrec ajtaját, és U-szöget kalapál keményfába.

Vegetáriánusok már többször szóvá tették, hogy állatbarátként, hovatovább menhelyvezetőként ugyan hogy tudok húst enni - aki képes ilyesmire, az nem is szereti igazán az állatokat. Mit lehet ilyenkor tenni? Kénytelen vagyok hevesen bólogatni, és belátni: lehet, hogy tényleg nem szeretem az állatokat.

Ritkán nyomom fel az agyam, de a méreten aluli halrablástól és a karácsonyi pontykínzástól öklendezni tudok.