A rozéról nem a bor jut eszembe, hanem a kacsamell. A jól elkészített kacsamell. Eheti vágódeszkára folyó húsnedvünk következik.


  Éttermen kívül ritkán eszem más főztjét, pedig a szeretettel elkészített ételtől lehet a legszebben hízni, mindennél jobban esik. Nincs tele vele az orrom, nem én szedtem ki csipesszel a tokokat a bőréből, nem az én karomat égette le a kisfröccsenő zsír, és önzetlenül jó ételt kapni boldogság. Kriszta főztjét is szeretem, felrakta a kacsamellet, én pedig voltam olyan hülye rákérdezni, rozé lesz ugye? Szemrehányó pillantás, jóhogy, milyen lenne?
  A kacsamell vaskos sztékként kezelhető és úgy is helyezkedik, aki nem eszi meg az angolos marhát, az ezt se fogja rozén kérni, nem csirkemell-pótlék. Értékvesztése, alacsonyabb árából adódóan (2000 Ft/kg) kisebb lesz átsütve, mint egy T-bone-é, kacsamellet szárogatni nem istenkáromlás, de pénzt nem adnék érte. A vörös húsú kacsa és a liba, szárnyaik, tollaik, Brehm, és a wikipedia ellenére közelebb áll a marhahúshoz és a szívemhez, mint a csirke.
  A mellet egyben, vagy kétfelé választva is lehet sütni, fejenként egy fél bőven elég. Van, aki beirdalja, van aki nem. Ha irdalják, a húst semmiképpen se vágják be, és lehetőleg a zsírt se, csak a bőrt. Ha van kedvük, kevés olajos zöldfűszerrel bedörzsölve pácolhatják pár napig.
  Ezzel is, mint a sztékekkel, szobahőmérsékletű állapotban kell dolgozni. Egy serpenyőben pár csepp olajat forrósítok, arra helyezem bőrrel lefelé a sózott-borsozott melleket. Öt-hat perc alatt megpirul, megfordítom, pár percet pirítok rajta, és serpenyőstül betolom a 150 fokos sütőbe. Nem légkeverek felette, még kiszárad. A nyolcvan dekás mell 12 perc alatt lesz szép medium. Pár percet pihentetem és szeletelve tálalom. A kacsamell nem jó angolosan, félangolosan, a kellemetlen, ázott kacsaszagot ki kell belőle sütni, de egy pillanattal se tovább. Tócsaszag ki, de a nedvek maradjanak bent. Hasonlóan lehet eljárni a libamellel is, és a csirkemellnek is érdemes megtalálni a még szaftos pillanatát, de az rozén nem jó. Jó csirkemellet sütni marha nehéz, és a befektetett melóval nem lehet túl nagyot villantani. A kacsamell viszont nagyot szól, krumplipürével, káposztás kockával, párolt káposztával, fűszeres salátával, vagy csatnival is tálalható.
  A kacsa sok zsírt ereszt, amit nem szabad kidobni. A finom kacsazsír leszűrve sokáig eláll, de ha a kacsaszték bőrös zsírbundájától is szabadulna valaki az asztalnál, minden készen áll egy jó töpörtyűre. A zsíros bőrt felkockázom, és alacsony lángon kisütöm a zsírban. Akkor van kész, ha nem serceg a lábos falához nyomva. Megint leszűröm, a zsír még mindig jó, és több lett. A töpörtyűt nem kell bemutatnom, só, lilahagyma, kenyér.

Sütnek kacsamellet?