Házastársa extrém konyhai különlegességgel lepte meg születésnapja alkalmából, az ön mosolya azonban az első falat után természetellenessé vált? Kedvenc bloggere utasításait követve, hosszú anyagbeszerzési és konyhai tortúrákon ment keresztül, kajtatva a csúcsgasztronómiai élményt, ami egyszerűen elmaradt? Égett a pofája, mert egy csillagos étterem menüjének csúcspontját volt kénytelen otthagyni a havi fizetésével együtt? A hiba valóban az ön készülékében van, mégsem tehet róla.

Az egyéni ízlés nem egyszerűen az a dolog, amiről, a másik mássággával együtt, hisszük csupán, hogy elfogadjuk – valójában nem, hiszen hülyének nézzük, vagy vérig sértődünk: EZT nem szereted? Biztos nem kóstoltad meg, egyél belőle egy falatot. Na. Ez a legjobb kaja a világon, ne legyél hülye! Egészen addig, míg le nem nyomjuk szerencsétlen torkán a kanalat, vagy rá nem vágjuk a konyhaajtót. Az ízlés – mondják a brittudósok– genetikailag meghatározott. Az ízlelést muszáj sokkal bonyolultabb és összetettebb folyamatként elképzelni annál, semhogy térképezhető, táblázatba foglalható és nyilakkal jelölhető legyen.

Ezt a mindennapi bonyodalmat nem csupán azért éljük meg különbözőképpen, mert más van a fejünkben: mindannyian eltérő mennyiségű ízlelőbimbóval rendelkezünk. Akinek több van, intenzívebben érzi az ízeket és különös érzékenységgel reagál a keserű ételekre.

Nemcsak azért utálhatjuk tehát – a kutatás példáját és az adódó szójátékot véve – teszem azt, a kelbimbót, mert elfojtott traumatikus menzás élményeink kötődnek hozzá, és rokonaihoz, vagy mert viszolygunk a bimbó formájú ételektől. Ha így van, büszkén tolhatja el magától a tányért, és közölheti fitymáló gesztus kíséretében a séffel/lelkes házastársával/bloggerével, hogy Ön bizony egy szuperízlelő.

Addig pedig az olyan alantas közepesen ízlelők, mint én, élvezhetik a kelbimbó édes, legalábbis az én ízlelőbimbóim szerint igenis édes, kelkáposztával halványan társítható ízét, kedves alakját. Már abban az esetben, ha nem megfőzik, hanem 200 fokon, sóval, borssal, olívaolajjal úgy 20 percig sütik.

Esetleg: nagy lángon pirítva-keverve, serpenyőben. Langyosan, sűrű joghurtba tunkolva. Vagy csőben sütve. Kedves barátai a füstölt szalonna, a citrom, a fokhagyma, a sajtok és a csonthéjasok. A szuperízlelő is ember, sőt, nagy mennyiségű ízlelőbimbója jól edzhető, például kelbimbóval.

Szeretik?