malackaraj

Házastársa extrém konyhai különlegességgel lepte meg születésnapja alkalmából, az ön mosolya azonban az első falat után természetellenessé vált? Kedvenc bloggere utasításait követve, hosszú anyagbeszerzési és konyhai tortúrákon ment keresztül, kajtatva a csúcsgasztronómiai élményt, ami egyszerűen elmaradt? Égett a pofája, mert egy csillagos étterem menüjének csúcspontját volt kénytelen otthagyni a havi fizetésével együtt? A hiba valóban az ön készülékében van, mégsem tehet róla.

Nem bírom a vágott virágot. A Merci bonbont se. A Mercit igen, de azt csak aranyásók kapnak, én legfeljebb magamnak kaparhatom ki. (az nem olyan Merci)

A fogásokhoz kopó lábosok történetei felbecsülhetetlen értékűek. Egy lepattant zománc mögötti üvöltözéseket, vagy a zöld pöttyös bögre becsapós kettős szerepét soha nem fogom elfelejteni. A bögrék, a zöld fém liszttartó, a ronda üveg cukortartó és a fehér zománcozott lábos, a főzelékes már nincsenek meg. A mama sincs meg, nem balhéznak többet anyámmal, mert megint kétszer adott vacsorázni a kislánynak, aki túlsúlyos és túlméretes kamasz volt alapból, genetikától, a sok zabálástól. De balhéztak eleget nélkülem is.

Azért küldtek ide a barátaim, azt mondták, az a zellersaláta jó. De én nem szeretem a zellert. Összenéztünk Eszterrel, még egy zellerellenes férfi, ahogy a Hegy megy bulin szinte mind az volt. A rillette elfogyott, a zellersalátánál csak a céklasalátából maradt több. És az életemben is csak ilyen pasik fordultak meg. Mindent megettek, csak a zellergumót nem.