Leragadt. Tiszta rozsda lett. Mindegy, rossz vétel, jártam már így, de akkor mi ez a mítosz, ez az állandó nyalogatása a vasserpenyőnek, mindenki hülye? Vagy csak a régi, nehéz tárgyak felé taszító perverzió tehet a vaskultuszról? Hát ez egy szar, fel se tudom emelni, leraaaagaaaaaaaadt.

Vagy már a kapcsolatunk elején elrontottam valamit?

A vasserpenyő nem instantkávé, nem teflonedény. Utóbbit úgy veszi a nép az ikeában, mint a vécépapírt, évente elkarcol egyet, és amikor már elég teflont nyelt a család, jön a következő. Nem tapad, nem ragad, könnyű, elég elöblíteni, de bírja a mosogatógépet, nem vesz el egy perccel se többet e kötelezőnél, cserébe legfeljebb a bevonatból ragaszt az ételhez, mert ízt, azt nem.

A vasserpenyővel kialakított intim viszonyt az első mozzanat neve is jelzi: beavatás. A vas turbó fokozaton rozsdásodik, ezt megelőzendő finom ipari olajjal kenik be elkészítés után. Ez nem ehető. A papírtörlővel alaposan kitörölt új szerzeményt a lehető legmagasabb lángon kell felhevíteni, egy kevés olajat önteni bele, majd körkörös mozgással szépen eloszlatni az egész felületen. Füstöl, füstöljön csak, az a lényeg. Két-háromszori ismétlés után kész a parasztteflon.

A kapcsolatot viszont nem szabad elhanyagolni, én is itt követtem el a hibát. A jól bevált bevonatos vasamból indultam ki, pár nap szerelem, majd a megszokás itt is jó lesz. Nem volt jó. A második használatkor elővett vasat alaposan kitöröltem egy darab papírral (az olaj avasodhat, olyan ez, mint az étolajjal hajtott zöldséges merci, nem szabad napokra leállítani) használtam, majd lelkesen elmosogattam, és leraktam száradni. Fúj, nem szabad, rögtön kiverte a rozsda .

Víz a vasserpenyőt nem érintheti. Mosogatás helyett alapos kitörlés, az ellenálló koszokat sóval lehet feldörzsölni, igény szerint kiégetés, és új réteg olaj a tároláshoz, amit új használat előtt szintén illik kitörölni.

A serpenyőnek már vettem egy ecsetet, pár tekercs papírtörlőt, pedig utóbbi terméket kifejezetten ellenzem. Igényli ezeket, így jó neki, szereti, kezelgetve nem ragad le, durván fel tud forrósodni, és olyan ízt ad a sztékeknek, amit legfeljebb szabad tűzön sütéssel lehet felülmúlni.

Olajozzák a vasat lelkesen? Vagy hogy csinálják?