A kapcsos tortaformával nincs szerencsém. Két évvel ezelőtt használtam utoljára, akkor is lúdláb tortát csináltam. Egy a tálcán, egy a tortaformában, mindkettő a hűtőben. Nati és én Baja főterén, a polgármesteri hivatal előtt. Zolit várjuk. Ha jól számolom, negyedszer kezdik újra a bevonuló zenét, összevihogunk, nagyon fázol, kérdezem, nem feleli lila szájjal, megint vihogunk, hogyne vihognánk, végigvihogtunk huszonöt évet, azon csak nem fogunk összeveszni, hogy otthon felejtettem a személyi igazolványom.

Még akkor sem, ha ma én esküvői tanú vagyok, Nati pedig menyasszony. Zoli lóhalálában rohan, kitépem a kezéből az okmányokat, mehetünk, köszi, fordulok hátra, óbazmeg bocs, lépek rá az uszályra és kitör belőlem a röhögés. Kezdem érteni, miért futott át a jeges rémület a család arcán, mikor megtudták, Nati engem választott tanúnak. Több malőrt nem követek el, leszámítva a hajnalban borosüveggel, mezítláb, részegen ordítva éneklést a cigányprímást ölelgetve a táncparkett közepén, de addigra mindenki beletörődött a megváltoztathatatlanba. A kapcsos tortaforma Nati mamájánál maradt, nemrég mentem el érte, ugyanúgy remeg a lábam, mikor belépek a kapun, mint két éve, belesek a szobába, mint akkor, de most nem Natira vagyok kíváncsi, hanem valaki másra, szia Barnabás, nyújtom a mutatóujjam, Hajninéni vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.

Megint lúdláb torta készül, megint ünnepelünk, anyut. Meglepetés buli, anyu utálja a meglepetéseket, de enni szeret. Míg a kakaós piskótaalapot keverem, felvihogok, mert elképzelem, milyen fejjel ül pénteken este hétkor Évánál aki rettentően fontos papírokat akar vele aláíratni. A piskóta csodálatos lesz: levegős, magas, ránézésre is könnyű, igen, elbízom magam. A krém gyerekjáték

A közhiedelemmel ellentétben a lúdláb torta krémje nem margarinnal kikevert csokoládépuding, felolvasztott tortabevonóval meggyalázva, bolti meggybefőttel a piskóta karikára kenve. Az elsők nálam is így készültek, fiatal voltam és tudatlan.

A lúdláb torta krémjének alapja a párizsi krém (ganache). Pofonegyszerű, ez adja az értékét: tejszín és csokoládé 1:2 arányú keveréke. A tejszínt felmelegítjük és felolvasztjuk benne a csokoládét, majd lehúzzuk a tűzről. Forralni nem szabad. Nem szoktam cukrozni, mert szeretem az étcsokoládé kesernyés ízét, de lehet. Ha kihűlt, habosra keverjük. Nagyon lágy krém, akkor sem hibázunk, ha ezzel kenjük meg a tortalapot, rászórjuk az előzőleg rummal meglocsolt meggyet, majd beterítjük a többi krémmel. Én adok hozzá vajat (20 deka csokoládéval készült krémhez mehet belőle ugyanannyi), mikor a párizsi krém kihűlt – ha nem várjuk meg, míg kihűl, a vaj kicsapódik - és azzal együtt is kikeverem, még krémesebb, lágyabb lesz a krém. A krém felét a piskótára kenem, rászórom a meggyet és beterítem a többi krémmel. A krémet a torta tetején cukrászkés híján egy standard 30 centis vonalzóval legkönnyebb simára igazítani, én is így teszek, ehhez lecsatolom a tortaforma szélét. Ha kész, visszarakom, kattan a kapocs. Van időm, a maradék csokiból fészkeket csorgatok a tortára, ebben fognak ülni a félrerakott meggyszemek. Csinos. Anyu imádja a marcipánt, vettem rózsákat, óvatosan belenyomom a tortába. Ez már nem csinos, hanem csicsás, mindegy, örülni fog neki. Én is.

Nincs más dolgom, mint két-három órát hűteni, indulás előtt lecsatolom újra az oldalát, a meghagyott, jó evőkanálnyi krémmel körbehúzom a szélét és durvára reszelt csokoládéval körbetapasztom. Hát igen, nézek rá az órára, kifejezetten középhaladónak számítok. Pötyi, gyere nézd meg, milyen szép tortát csináltam a Marimamának! Gyere, nézd, emelem fel a tortát a munkalapról és teszek fél fordulatot, aztán nézem a kutyát, a tortát a kutyán, a torta lassan lecsúszik, még egy egész fordulatot megtéve a levegőben, a krémes felén landol, Pötyi nyalogatni kezdi magáról a párizsi krémet én meg állok a tortaforma szélével a kezemben és nem értem. Belenézek az üres karikába és nem tudom, sírjak vagy röhögjek. Nem sokkal később megoldom, sírva röhögök kutyafürdetés közben, utána némán felmosom a konyhát és akkor sem szólok semmit, mikor Zoli indulás előtt megkérdi, hol a torta? A kukára mutatok, felcsatolom a pórázt Pötyire és kivonulok a lakásból.

Egy klasszikus:

Ejtettek már el tortát?