Rendezhetnénk egy mi az undorítóbb vetélkedőt. Versenyezhetne például a pirított sertésagy. Zsír, bár én az agyvelőt lelkesen megeszem, jut eszembe rég volt.

  Ma reggel kocsival mentem a piacra, ami mindenkinek büntetés. Nekem, mert hiába röhögtem ki évekkel ezelőtt apámat, amiért a hegy tetején parkolt Lericiben, mert lent ő ugyan nem fogja parkolgatással tölteni az időt nyaralás alatt, én is ilyen lettem. De én hétköznap is rögtön bepöccenek, ha nincs hely. Pontosabban HELY, mert egy helyre nem fér be. Büntetés az autómnak is, nem az a dolga, hogy a Csarnok téren a halaskocsi véletlenül meghúzza. És egy két liter pluszos kocsival nagyon nem menő belvárosban közlekedni. De a bringám kereke reggelre lyukasan leeresztve, a másik szerelőnél. Grrrr. Hétre mentem, akkor talán meg tudok állni valahol.
  Ezek után vennem kellett valami jutalomfalatot. Végül csak azokat vettem. Most örülök a kardhalnak, birsalmának, rostélyosnak, borjúmirigynek, sertésfejnek, hízott májnak, és a szilvalekvárnak, azon holnap fogok elgondolkozni, mit főzök egy hétig ezekből, ennyi húst nem lehet megenni. Ó és apámtól kapok szombaton birkát pörköltnek. Dőzs, most pár napig nem lesznek zöldek, édességek és közélet a Karajon se. De a legjobban a velőnek örültem. 
  Annácska, de minek neked a velő? Reggelire. Tojásos velő. Kívánom, kardhalcarpacciót, sztéket nem lehet reggelizni. A velő a táska legaljára került, erre majd figyeljenek, nem szereti, ha rápakolnak. Nagyjából megúszta, de teljesen szét is nyomódhatott volna, ami ellehetetleníti a hártyázást, felhasználást.
  Az agyakat leöblítettem és lehúztam róla a hártyákat. Muszáj, de nagyon könnyen megy, bár a sertés és a borjú egész eszes, annyira azért nem barázdáltak. A tenyérre fektetett agyról ujjal fel lehet piszkálni a hártyát és belecsípve lehúzni, jó esetben lejön egyben. A végén szép, szürke tekercsek maradnak, babaházi nevükön velőrózsák, ezeket négybe vágtam és lazán felvertem két tojást. Tömény, nem kell belőle sok, egy velő egy tojással bőven elég fejenként reggelire. Egy bő evőkanál vajat olvasztottam és rádobtam a velőket, rázogatva átpirítottam (a velő, a borjúé sem nyers műfaj). Gyorsan, magas lángon kell dolgozni, mert mint a hízott májak, zsírból van, még elolvad az egész, és utána nem lehet összerakni. Ráöntöttem az ímmel-ámmal felvert tojást, de innen figyeljék Julia Child kezét. A világ legjobb rántotta videója, Orosz Péter hívta fel rá a figyelmemet. Zseniális, humoros, drabális szájbarágó, angoltudás nélkül is érthető.

  Én is szépen megszórtam friss petrezselyemmel és Maldon sóval, jóhogy. Kábító anyag, a velőt nem a visszafogott íze, hanem a vajhoz hasonló állaga miatt szeretem, ezért nem szabad apróra vagdalni, fél diónyi-diónyi méretben érvényesül a legjobban. Ha velőt eszem, mindig Kurt Vonnegut jut eszembe, még nem tudtam megfejteni, miért. Van agyrajz a Bajnokok reggelijében?
  A rántott velőt és a velős pacalt nem tudom megenni. A velős pacal kezelhetetlen, itt van egy tetszőleges Lamborghini és egy Ferrari, de egyszerre kell őket vezetned. Vagy egy édeshármas Monica Bellucival és Salma Hayekkel. Vagy Benicio del Toróval és Vincent Cassellel.

Ki győzné azt?