Reggelire vettem a velőt. Este meghalok tőle. Most tartok abban a fázisban, hogy vacsorára elmegyek futni, mert minden mástól ég a belem, rosszul alszom, narancshéj lesz a seggemen és a végén egyceruzás lesz a hasam, pedig az nem cickó. 

Reggelire marhahúslevessel senki se vesződik, marad a grillezés, amiről írtunk már, de most nem volt, és általában nincs hosszában felnyitott velő. Muszáj volt a rendelkezésre álló szalvétagyűrűket grillezni. 

A csontokat egy éjszakára sós vízbe áztattam, ez kimossa belőle a maradék vért. Letöröltem és egy zsírpapírral bélelt jénaiba raktam. A natúr módszer helyett, most citromos fűszerkéregben sültek, ettől kicsit frissebb ízt kap a zsíros csapás. Ez persze egy világméretű hazugság, a velőnek egy citromillatú autóillatosító sem adna frissebb ízt, de miért ne kelnék fel tíz perccel korábban egy hazugságért?

Apróra kockáztam kenyeret - kell kenyér, muszáj, velőt, zsírt nem lehet magában, ép epével kanalazni- megpirítottam, citromot facsartam rá, citromhéjat reszeltem bele és elkevertem apróra vágott petrezselyemmel.

A velők tetejére centis kupakokat nyomorgattam a kézzel szétcsócsált töltelékből és 30 percre betoltam a 150 fokos sütőbe. A velő olyan, mint a libamáj, ha túlsütik, szétfolyik. Ennyi idő alatt még remegős lesz, de már készen van.

Leszedtem a keményre sült fűszertetőt és egy hosszú kanállal pirítósra szedtem. A csont jól tartja a hőt, még bőven forró az alja, mire oda jutok vele. A pirítóst nem kell megvajazni, és egy egészen finom citrusos ízt tényleg kap a zsír, amire friss citromlével még rá lehet segíteni. Fejenként egy csonttal kell számolni, és ezzel estig elkapál az ember, nem mintha kapálnánk, vagy februárban volna mit kapálni. Esetleg hólapátolásra, vagy instant visszaalvásra lehet ilyesmivel motiválni nyűgös családtagokat.

A kiolvadt velőt nem szabad eldobni, holnap jó lesz rizottó alá, aminek ez a hivatalos zsiradéka. 

Velőhöz sör jár, de éppen a napokban ér véget a sörszezon, mi lesz velünk? Villáminterjú a rendkívüli helyzetről a Sörspecialistával. 

 Szeretik a velőt?