malackaraj

Reggelire vettem a velőt. Este meghalok tőle. Most tartok abban a fázisban, hogy vacsorára elmegyek futni, mert minden mástól ég a belem, rosszul alszom, narancshéj lesz a seggemen és a végén egyceruzás lesz a hasam, pedig az nem cickó.

Reggelire marhahúslevessel senki se vesződik, marad a grillezés, amiről írtunk már, de most nem volt, és általában nincs hosszában felnyitott velő. Muszáj volt a rendelkezésre álló szalvétagyűrűket grillezni.

Az agyvelő csemege, csak ne kéne lehártyázni. De le kell. Képes útmutató az inoxon, Gál Józsi (agybeszállító) és Lukács Dávid (fotó) segítségével. A kéz az enyém.

Agyat csak rendkívül frissen szabad vásárolni, ha a legkisebb szaga van, kuka. Ez sertésagy, ezen kívül még borjút lehet kapni, a marháé tiltott termék a kergemarhakós óta. A velő, ahogy a romlékony belsőségek, egyáltalán nem tárolható.

A pultra fektetett, elég puha, de nem foszlós lelet egyik szélén felpiszkálom a hártyát. Érdemes jól elcsípni, mert akkor egyben lejön. Lassan, óvatosan, ujjbeggyel dolgozok, nem körömmel.
Az agy nem esik szét olyan könnyen, mint gondolnák. Ujjal nyugodtan a pultra lehet szorítani a már megtisztított részeket, amíg a hártyát húzzák. A velő kiváló frisseségmérője is ez a folyamat, ha nem akar a hártya egyben lejönni, gyanúsan szakadozik, jobb eldobni az egészet. 
Készülhet a velő tojással!

Legszörnyűbb konyhai meló?

Rendezhetnénk egy mi az undorítóbb vetélkedőt. Versenyezhetne például a pirított sertésagy. Zsír, bár én az agyvelőt lelkesen megeszem, jut eszembe rég volt.