malackaraj

Az úgy kezdődött, hogy szerettünk volna wasabit (magyarul: vaszabit, de ezt most hagyjuk) kóstolni. Első ránézésre is mondta az internet, hogy nem lesz könnyű, de hogy a mai világban e feladat nehézségét tekintve összemérhető a Coca-Cola receptjének megszerzésével, azt nem gondoltuk volna. Következzék tehát az ötlet és a megvalósítás között eltelt hetek képes krónikája, a végén pedig JÁTÉK.

Novice szinten itthon kezdtük a keresést, pár telefon és e-mail után a helyzet kezdett érdekessé válni:

"Miguel" az itt Miguel Rocha Vieira, a Costes executive séfje. Na most, ha az ország egyik legjobb és legmenőbb étterme azt mondja, hogy nem (de ha szerzünk, akkor szívesen beszállna), akkor arra mondjuk mi, hogy

Középhaladóként elindultunk előbb Nyugatra:

Aztán nagyon hamar kiderült, hogy a híres Naschmarkt ezúttal nem fog tudni segíteni. Szerencsére ugyanakkor befutott a Nobu tippje:

Utazás előtt azért írtunk a Sawa Wasabinak, hogy tényleg van-e rizómájuk, mert a webshopban csak a hagyományos cápabőr reszelőt találtuk meg. A válasz egyszerre volt kétségbeejtő és szórakoztató, ekkor már tudtuk, hogy ebből poszt lesz:

Mégis a Greenpeace-nek lesz igaza az atomerőművekkel kapcsolatban, gondoltuk, ha egész Európa wasabiellátását képes leállítani egy japán katasztrófa. Eitschberger úr kommunikatívnak tűnt, ezért további útmutatást kértünk tőle. Nem kellett csalódnunk, még Eitschberger úr barátkozni is kezdett, ami a kimért németeknek kifejezetten jól áll:

Elmondtuk, hogy csak kóstolni szeretnénk, de nem hittük volna, hogy ilyen falakba ütközünk. Eitschberger úr a sorstársaknak kijáró együttérzéséről biztosított, egyben áttért keresztnévre:

(Herr Eitschberger! Matthias! Wir haben es geschafft!!!!)

De a neheze még hátra volt. A Daio Wasabi Farm valóban első osztályú beszerzőhely lehet, mindenesetre velük sem kerültünk sokkal közelebb a megoldáshoz:

Csodálatos, ezek szerint bármikor szívesen látnak a Nagano prefektúrához tartozó Azuminóban, gyakorlatilag Honshu szívében. Sajnos, mivel receiving money is not easy nálunk sem, letargikusan nézegettük az utazási irodák Japánba szóló ajánlatait és kezdtünk lemondani arról, hogy valaha is friss wasabihoz jussunk. Még az az eretnek gondolat is megfordult a fejünkben, hogy utángyártott amerikai rizómát rendelünk Dél-Karolinából.

Lázasan kerestünk Japánba utazó, vagy onnan épp hazatérő ismerősöket. Váratlan fordulattal a gójáték kiváló magyar versenyzői siettek segítségünkre, rögtön egy Európa-bajnok, Pocsai Rita személyében:

Innentől bagatell logisztikai feladat volt már csak, hogy Japánon belül valahogyan eljuttassuk Ritához a wasabit. Nem kérdés, hogy gond nélkül megoldottuk volna ezt a tényleg triviális feladványt, ha Culinarisék, áldassék a nevük, nem jelentkeznek be azzal, hogy márpedig ők Franciaországon keresztül szereznek nekünk japán wasabit. De nem lesz olcsó. Most már semmi nem érdekel, mondtuk. (Ahogy mindenki más, én is gyerekkorom óta szerettem volna kimondani: A PÉNZ NEM SZÁMÍT, a Culinárisnak könyörögve megtehettem - Anna) És a tervezett forgatás előtt másfél nappal ezek a derék kereskedők valóban leszállították a burzsuj tormát (a találó kifejezésért köszönet bungee kommentelőnek).

És most a játék, amiben nem wasabit lehet nyerni, mert az nincs, hanem vérünk és verítékünk másik eredményét, közösen készített fél-fél liter málna és feketeszeder likőrt. Igazi gyümölcsből, vodkával, szuperfinom és mi csináltuk!

A nyereményjáték és a csípős sorozat támogatója a Nasivin, köszönjük.

A kérdés: Mi a pláne a wasabiban?

A többi játék nyertese legyen szíves jelentkezni (gyorossyerno és اللاذقية, vagy válaszolni a levelünkre, (malackaraj@gmail.com is jó lesz)