Fogalmam sem volt, mikor legyen vége. Jelet vártam, mert a Nagyszombat nekem nem jel, nem hiszek a jelentésében. Ma van a születésnapom, jobb híján ezt választottam volna, de hétfő délelőtt Bíró Lajos kimondta, jókor megyek interjút készíteni, van bárányfejleves az új menüben, pont nekem való.

Ez pedig egy olyan jel, amiben hiszek. 

 

Bíró Lajos beszélt, (interjú holnap) én közben kézzel megettem a nyelvet, lekapartam a bárány koponyájáról a puha húst, nehéz faggyúdarabokat nyeltem, és mind megettem az agyát. Lajos vibrálása, a hideg rozéfröccs, az egyik kedvenc húsom, és a jó kávé (a kávét is visszafogtam a böjt alatt) egyszerre akkora élmény volt, hogy hazafelé bringázva világító tökként mosolyogtam mindenkire még a Blaha aluljáróban is, felröhögtem a kereszteződésekben várakozva, és puszit dobtam a tülekedő autósnak. Ha másért nem, ezért a szűken pár órás pillanatért megérte kivárni, lemondani. 

Birkafejet másodszor ettem, először Balázzsal, és azt a birkát annyi emlék, be nem váltott akarás, és sajnos fájdalom kísérte, hogy tudtam, a birkafejjel én már nem viccelek, nem viccelhetek. Ez így egy megfelelő második volt. Mostantól várom a harmadikat.

Nem vagyok más ember, és bár tudtam 30 napot várni valamire, ettől nem lettem türelmes, ma is, ebben a percben is, és a következőkben is pont ugyanúgy nyomom a getmailt, ha választ várok, és fel vagyok háborodva, ha nem veszik fel a telefont, amikor meg kell tudnom, meg kell osztanom valamit. A vérátömlesztés nem génsebészet, ezt tudomásul kell venni.

A bőröm nem lett szebb, sőt, rosszabb, mint valaha, bár erre Csernabandi azt mondta, tavasszal minden és mindenki kirügyezik, nyugodjak bele. A böjt pedig tavasszal van, esetleg kipróbálom nyáron, de minek, annyira nem izgat a téma. 

Az emésztésem ugyanazokat a köröket futotta, az erőnlétem nagyon jó, bár az mindig nagyon jó, nyughatatlan vagyok, keveset alszom, ez megmaradt, se több, se kevesebb nem lett, a vegába forduló barátok első hónapokban bekövethező energiarohamait alapértelmezésben, egy vödör csülökpörkölt után tudom produkálni. Engem nyugtatni kell, nem energetizálni.

Bár az lehet, hogy a böjttel úsztam meg a tavaszi fáradtságot, mert tavaly magával vitt, idén viszont nem, de ennek más okai is lehetnek, nem merném biztosan a böjtre kenni a hatást.

59 kilóra fogytam, (64-ről) amiben benne van a böjt, az első heti cukorkómára vágyakozás után inkább nem ettem, mert húst kívántam, azt a vágyat pedig nincs mi csillapítsa, tíz kiló padlizsán sem adhatott békét.

A Bockban elkapott, katartikusnak minden túlzás nélkül nevezhető végkifejletet leszámítva semmi sem történt velem. Mármint semmi, ami a böjt közvetlen folyománya lenne. De a végéért megérte.

A történet részletei a linken olvashatók.

Korrektorunk holnap áll munkába, ma még ide lőjenek!

A másik oldalon arancini, egy csodálatos szicíliai étel lépésről-lépésre.

Mivel hagyják abba a böjtöt, ha egyáltalán?