malackaraj

Tibi lekvárját megeszed kanállal az üvegből. Darás tésztára borítod. A legsúlyosabb zabadüh idején eltűntetsz belőle egy üveggel, húsz deka vajjal és két egész fonott kaláccsal síkosítva, majd büszkén ülsz, ennyit csak csajok tudnak zabálni. Titokban, mert álltam már úgy a lekváros üveggel a hűtőszekrény előtt, mintha pohár lenne, a lekvár pedig szörp. Nem szép látvány, de ha a hormontermelésem az őskor szigorú törvényeinek engedelmeskedik, én bizony letérdelek, és szó nélkül követem a farkasüvöltést. Amikor megjön, úgyis kipisilem azt a hirtelen felszaladt öt kilót, vagy nem? Akkor lemozgom. Vagy nem.

Tibi saját fáján terem a barack, abból főzi, idén az üveg mellé kaptam egy barackpálinkát is. Tökéletes baracklekvár, édes, savanyú, mosolygósra húzza össze a fejem, benne Tibi szíve-lelke, amiből bőven van neki. Más főztje mindig jobb, a lekvárja, pálinkája pláne.

Túrógombócot főzni könnyű. Túrógombócot nagyiparban gyártani, lehet, sokat, sokféleképpen. Jó túrógombócot feladni a vasárnapi asztalra a szeretteinknek, feladat. Megfőzni a nagyi túrógombócát, az viszont nagy feladat. Mert bizony a jó túrógombóc úgy remeg, mint egy nő a szerelmese karjában. A jó túrógombóc nem kemény, nem lehet vele embert ölni, a jó túrógombóc reszket, a villánk nyomán szétválik, a szánkban elolvad, a jó túrógombóc odaadó, adja magát, már-már követeli, hogy egyél belőle még egyet.

Vanda és Tibi lefőzik a mama recepteskönyvét

Látom én már, ebben a melóban nekem minössze annyi dolgom lesz, hogy egyek, igyak és írjak. Amikor megérkeztem Tibihez péntek délután, a barnaszottyus husi minden hozzávalója ki volt készítve a konyhapultra. A bepácolt hús, a fűszerek, a lereszelt zöldségek, a vörösbor és a pálinka. Utóbbi nekem.

Antibiotikum, probiotikum, vitamin és fájdalomcsillapító. Közös bennük, hogy ne éhgyomorra. Napi két anti, három pro, és igény szerinti fájdalomölő a menüm egy hétig.