malackaraj

Ötéves lehettem, mikor nagyapám egyszer hazaállított vele a búcsúból. Augusztus vége volt, vasárnap, az utcabeli gyerekek mind a búcsú lázában égtek, meséltek a céllövöldéről, a körhintáról, az árusok színes bódéiról, a mesebeli kincsekről (tükrösszív, fakardok, törökméz, vattacukor, lacipecsenye, lángos, palacsinta). Engem még kicsinek tartottak, nem vitt magával senki, a magamfajta kisvárosi tökmag örült, ha kapott valami búcsúfiát.

Húsz éve nem ettem Melbát. Annyira emlékeztem, hogy valami csokinak kinéző étbevonómasszával töltött szmötty, amit úgy kell enni, hogy vagy az alját vagy a tetejét ügyesen foggal leválasztjuk, hogy azután a napfényre kerülő krémet nyelvvel - finnyásabbak ujjal - még fifikásabban kihalásszuk és élvezettel szopogassuk (pardon).

Kíváncsi lennék egy olyan kimutatásra, hogy hány gyerek fanyalgott otthon az anyja teájára, hogy az nem az igazi. A korombeli magyarok (plusz, mínusz öt év) 90 százaléka érti, hogy mondom, ha a menzás teáról beszélek, mert az finom, meleg, édes, a gyerekkor maga vagy langyos, szar, túlédes, geil, ízetlen lötty.

Mivel az ízlésem szerintem kifinomult, szeretem az összes megosztó alapanyagot. A pacalt körömmel, velővel, anélkül, citromosan és rántva, a tenger gyümölcsei, na jó, az unicumot szigorúan gyomorbántalmakra használom. A karamellás tej is örök szerelem.

Gyerekkoromban úgy tekintettem a fekete-fehér Orion tévére, mint isten nagy adományára. Mindenevő voltam, mértéktelen és szadista: az egész családot Esti tornáztattam, az Onedin család végén felpattantam és végigordítottam fejből a stáblistát, várva a legjobb részt: "magyar hangja Gruber Bubó", a Hugónak nem láttam semmi értelmét. Az igazi csemege az Angyal volt, a Minden lében két kanál, majd később a Nem kell mindig kaviár. Imádtam Roger Moore-t, hatéves fejemben összeállt a kép az igazi úriemberről, a fényűző életmódról, a kaszinók, estélyi ruhás gyönyörű nők és a gyors sportkocsik világáról. A kaviár és a KASZINÓtojás Simon Templar és Brett Sinclair miatt az én fejemben a luxus megtestesítőjévé váltak.