malackaraj

A klasszikus filteres gépekepben ugyanis nem csak a kollégisták kedvenc ételét, a vifon levest lehet megfőzni, hanem mindent, értik? MIN-DENT! Nem vicc.

- Ááh, öt óra harminc. Akkor még hunyhatok egyet a reggeli híradóig. A szép Kovácsné indul a gyárba. Kávé, pici tejjel, mint rendesen. Csak tudnám, honnan telik ezeknek arabica kávéra. Bár, amennyit a szép Kovácsné otthon van. Biztos második műszakot vállal, hehe. Hmm… házi pörkölés, frissen darálva. Ezek beújítottak egy százezres kávémasinát? Vagy a dédike kézi darálóján…? Biztos nem az a tahó férje vette neki Na, hat óra. Kelnek Novákék a harmadikról.

Kedvenc téli elfoglaltságom, hogy bámulok ki az ablakon. Nyáron eszembe sem jut, ehhez tél kell, hideg, jégvirágok, sár, latyak, hó, nagykabátba öltözött fázó emberek, szürke égbolt, levél nélküli fák.

Vannak kedvenc ablakaim is. A tanyán, a kiskonyha ablakából az orgonabokorra akasztott madáretetőt nézem, apu barkácsolta gyerekkorában, mellette a kiakasztott szalonna és a cinkék. A Sugovica-parti söröző ablakából a vizet nézem, a vihogó gimnazista lányokat színes sálban, és alkalmatlan tűsarkú csizmában jönnek kapucsínózni, kinyitják az ajtót, megcsap a hideg. Idősebb férfi áll meg hajadonfőtt, kopott kabátban a parton, kavicsot dob a vízbe, hátam mögött egymáshoz koppannak a biliárdgolyók, a kiscsajok esemeseket küldenek, vihognak. Az autóból a szántóföldeket bámulom, a kopár fákon ülő varjakat, a nyúzott arcokat a zebránál, koszos, kormot krákogó buszt a szomszéd sávban, az ablakra csíkokat húz a szemetelő eső.

Tegnap óta konyakkal iszom a kávét.

Az olasz koleszból ilyen csészéket lehet eltulajdonítani. Ezért tart itt ez az ország.

Apám mesélt a legendás lovasembereket kitermelő évfolyam egyik vademberéről, aki nem szívlelte a tejet, keményszárú lovaglócsizmáját mosta vele. Ezt a posztot biztosan szeretné.

Nincs itthon tej. Aludttej van. Haverok lakásán, riadtan és másnaposan ébredve, hányszor öntöttem savanyú baktériumcsomókat a kávémba. Az első szívszorító pánik után -Hol vagyok?- derekamon a kanapé nyomaival, az első életmentő kávé szokott így megsemmisülni. Óvakodjanak a több, kinyitott tejesdobozt tartalmazó hűtőktől és mindig szagoljanak bele előtte. A romlott tejes háztartásokban viszont mindig van kávétejszín, felelős nyitogatók, tudják magukról, csak elfelejtik.

Tejszín van az én hűtőmben is, szó se lehet róla. Cukorral lenyelni se tudom. Igyam magában, de a kávét magában nem lehet. Kérem mellé a valószínűtlenül vastag falú, apró csészét, a krómfrontos kávégépet art deco fonttal kiszedett logóval, egy baristát fehér ingben és puhadobozos cigarettával, a fehér falra szerelt polcokra tucatnyi gyomorkeserűt, super 200-as gyapjúöltönyök ujja alól kivillanó arany mandzsettagombokat, a Vespa pörgését elnyomó Lamborghini kelepelést, vagy bele kell öntenem a pótszert.

A Lamborghini és a kávé összefüggései

Az elszánt traktorgyáros, Ferruccio Lamborghini a kevély Enzo Ferrarira megorrolva kezdett autókat építeni. Fia, Tonino Lamborghini kiegészítőket tervez, és az első dizájnerek között jelentetett meg sajátmárkás élelmiszert, ez ma a Lamborghini kávé, az autókról is ismerős Murcielagóval, a bikás logóval.

Ami nincs. Akkor inkább iszom egy Red Bullt. Az sincs. Nem megyek le venni semmit. Erre az idegfeszültségre inni kell. hőőjj

Caffé corretto, a kijavított kávé. A módszer egyszerű. A presszókávéba egy óvatlan löttyintésnyi likőrt, rövidet kell tölteni, vagy fellazítani vele a csésze alján maradt utolsó korty kávét. Akár mindettőt. Cukrozni nem illik, van abból elég az alkoholban, csak tönrevágná az ízeket és szívrohamig pörgetne, mert a caffé corretto hatékonyabb drog a tejes és cukros változatoknál.

A párosítás legjobb alanya egy ánizslikőr, Sambuca, Pastis, akár Ouzo, ez csilingelősre élénkíti a kávét. Klasszikus választás a grappa, a törkölypálinkák. Senior versenyző a konyak, vagy bármilyen brandy, közérthető, és szerethető a rum. Perverzek a gyomorkeserűk, a mirto -szardíniai mirtuszbogyólikőr- pedig mindennél izgalmasabb.

Szép idők jönnek. A tejet sem fogom elhanyagolni, csizmám éppen akad.

Mivel korrigálják a kávét?

Az érzés november első napjaiban, a fürdőkádban tör rám először. A lilára fagyott lábujjaimból indul, állok a kádban messzire eltartva magamtól a zuhanyt, míg felkönyörgöm a negyedikre a meleg vizet, lilabőrös vagyok és reszket minden porcikám, bazmeg, itt rajtam kívül senki nem fürdik?