A magyar gyomron az erjesztett hering sem tudott eléggé kifogni, egy öklendezés és két mosoly, a végeredmény kettő-egy, ide.


  Évek óta hajtok a surstömming legendás szagára. Saját véleményt akartam a világ állítólag legbüdösebb haláról, amitől a videómegosztókon tömegek öklendeznek. A surströmming valóban büdös, de öklendezni túlzás, mert talán ez a világ legbüdösebb élelmiszere, de inkább ez a világ legizgalmasabb halkonzerve.
  Végül két hal csúszott le a köretekkel, amitől semmi bajom nem lett, és még a délutánomat sem böfögtem tele borzasztó dolgokkal. A tejföl és a krumpli szépen helyrebillenti azt a savanykás alommal keveredő, sósan édes halízt. Egy jó sör nagyon hiányzott a hideg, pezsgő keserűségével, az még jobban kihozta volna a hering édességét. A szaga mindenkinek ismerős lehet, csak egy kis lovas múlt kell hozzá.    
  Izzadtsággal, meleg szénaillattal és egy kis szúrós ammóniával keveredő alomszag, amit a villázástól az arcunkon végigfolyó izzadtság sója ízesít. Ezt a szagot én még szerettem is, kültérben teljesen veszélytelen. Beltérben már durvább, a forgatásról elindulva, az alaposan becsomagolt konzerv egy pillanat alatt csúnyán bebüdösítette a kocsit.
  Az ízében brutálisan sós szardella keveredik egy töményebb ruszlival. Irdatlanul sós, ami váratlan fordulat a sóhiányós elkészítési módszer ismeretében.
  A surströmmingben van anyag bőséggel, de sokkal több körülötte a színészkedés és a hiszti, mint az szükséges lenne. A hakárl és a lutefisk következnek, mi pedig a 100 kihagyhatatlan ételen eggyel beljebb vagyunk.

Dávid, kösz még egyszer a csempészárut!