Barrakudát előbb láttam autóban, mint halban, végül mindkettő füstölt.

 

A Plymouth Barracuda jogosan kapta nevét, a barrakuda, gepárd módjára vadászva, gyors sprinttel kapja el áldozatát, pont mint egy izomautó, egyenesen át, csak kanyarodni, taktikázni ne kelljen.

A szép ragadozó húsa a tengeri halak között is kiemelkedően finom, szerkezete a nagy levelekre bomló ördöghalhoz hasonló. A hal, közvetlenül a feje mögötti, legcubákosabb részét nem variáltam, bőrén sütöttem, ahogy fogassal, csukával, vagy pisztránggal tettem volna.

Bőrén sült filé

A lepikkelyezett bőrt egy borotvapengével óvatosan, a húst nem megsértve beirdalom, így sütés közben nem ugrik össze, és nem pöndöríti töpörtyűvé a halamat. Egy serpenyőben olívaolajat hevítek, bőrével lefelé rádobom a filét, két-három percig, amíg aranybarna lesz a bőr, pirítom, egy kis darab vajat rakok rá, leveszem a tűzről és a forró serpenyőben tartva lefedem egy percre. Pont, mint a sztékeket, ezt se szabad kiszárítani, túlzottan átsütni, és egy egyszerű salátával, krumplipürével tálalható, a hal íze elviszi a balhét.

De ami sokkal jobb lett, a hal többi részéből készített, melegen füstölt filé, hála Hintamester, harcsán már használt mobil füstölőjének. Hajnalkával és a kutyával kiültünk a hirtelen támadt napra, és amíg elmesélte milyen a szabadkai piac -vadromantikus- elszívott egy cigit, -inkább kettőt- ott voltak a füstölt filék. Bár a napokban a kolbásztöltőmbe vagyok szerelmes, ez a kölcsönfüstölő erősen elbizonytalanított az egyetlen, szerelmetes konyhai eszközről.

A fémdoboz olyan egyszerű, hogy a kell-e Columbia dzseki nyáron nyolcezerért megtárgyalása közben simán összeraktuk, majd levettük a terasz mellvédjéről, mert a szél elfújta a szesszel biztosított lángot, ezzel megkétszerezve a menetidőt. A fűrészporra bő két evőkanál édesköménymagot szórtunk, füstölés előtt a halat nem pácoltuk, bontásból raktuk fel, és ahogy a képen is látszik, a bőre kicsit összekapta, be kellett volna finoman irdalni, mint a bőrén sütésnél. A 16-20 perces menetidőt végül megháromszoroztuk, mert bár nyáron nyolcezeré' is hülyeség Columbia dzsekit venni, de harisnyát négyszázé' annál jobban megéri, most is az van rajta, én hülye meg az ezresért vett harisnyáknak is örülök, a halrétegeket tartó rácsszerkezetet nem tudtuk elsőre összerakni, ebben a harcsás poszt kinagyított képe se segített sokat. A harmadik kombináció végül elég logikusnak tűnt, bepakoltuk a haldarabokat, leültünk a négyszáz, illetve ezer Forintos harisnyáinkban a forró kőre, és vártunk.

Ahogy előkerülnek az okkerbarnára füstölt halak, füst mászik a hajunkba, a kiteregetett ruhákra, nem érdekel, sikítozunk, mi füstöltük, mi! Az első sikeres csontozás, bontás, vagy az első helyben elforgatott kerék élménye ilyen, de a melegen füstölt hal még jobb, húsa szaftos, omlós, illatába halványan bemászik a fűszer, a befektetett idő és a kivett élmény aránya jobb.

A házi melegen füstölés erősen addiktív, ma reggel azt kerestem a konyhaszekrényben, mit lehetne még elfüstölni?


Az 1964-74-ig gyártott Plymouth Barracuda cuki pony carból iszonyú izomautóvá nőtte ki magát. A barrakudának is vannak kisebb és nagyobb fajai, a nagy barrakuda 3 méteresre is megnőhet, szerencséjére, húsa mérgező, irígykedik a tonhal és a kardhal.

 

Füstöltek már melegen?