A közismert kucsmagombák halma mellett sárga, ronda képlet ágaskodik a pulton, egy jó taplógombára hasonlít, mégis sikítozva csapok le. Csókolom, kérek, kérek két kilót. Annácska, nem fogjuk tudni megenni. Jó, akkor ezt kiveszem belőle, és tényleg, mennyi kilója? Kétezer. Elképesztő, milyen drága mindig a gomba, máskor jókat röhögök rajta, sose veszek, de a sárga gévagomba, (és a szarvasgomba) az más.

Dunabogdányban találkoztam vele először, a pisztrángos Klément Feri hozta ki meglepetésnek a halak előtt. Úgy ahogy volt, serpenyőstül rakta le közénk, ilyet még biztos nem ettetek, itt terem a Dunakanyarban, fogpiszkálók a sárga gombadarabokban, alatta olaj és vaj keveréke, mellette pár levél bazsalikom. A gombának meglepő, savanykás parmezáníze és tömör szerkezete volt, imádtuk, de a piacon tegnapig nem találkoztam vele.

A gévagomba nem véletlenül hasonlít a taplóra, mert a rokona. Fiatalon, és akkor is elsősorban a lapos lemezei fogyaszthatók. Nyersen nem szabad ellopkodni a sarkaiból, mert nem tesz jót. Megfőzve is nehezen emészthető, akinek a gyomra nem bírja a gombákat, ne erőltesse ezt a fajtát.

Hőkezelés után bármilyen formában felhasználható, a vékonyra szeletelt gombának elég egy kevés vaj, só, bors és serpenyő, 15-20 perc alatt elkészül. A lemezeket lehet grillezni, párolás után tejszínnel felöntve krémlevesnek elkészíteni, vagy előfőzés után hagymás-ecetes lében savanyítani. Különösen jól illik hozzá a bazsalikom és a fokhagyma.

Most kezdődik a szezon, ami egészen nyár elejéig tart, piacokon, a gombás részlegen keressék.

Ismerték a sárga gévagombát?