Hozz nekem füstölt halat! Igen, kérek, szárított halat. Igen, egy halkonzervet. Van ez a lúgos hal, azt. Hogyne, rohadt halat hozhatnál. A Budapesttől északabbra utazó barátok lassan automatikusan vásárolják nekem az elérhető legbüdösebb halat. A füstölt apróhalak egy metálbanda Északkelet-európai turnébuszában utaztak idáig, egy sajnálatos módon megromló sügérrel és két szárított hallal együtt. A füstölt sügérről csak annyit, a büdös élelmiszerek romlottsága halálpontosan megállapítható szag alapján. Majd ha megérzik, tudni fogják, ígérem. A szárított halakról később.

Igen, a fejét is meg kell enni. Nem, nincs kibelezve, hogy is lenne, tele van ikrával, majd pont azt kukáznák ki belőle? A felhasználók számát ezzel könnyedén a felére lehet csökkenteni, maradnak a vodkázók, sörözők és a gyerekek, ahogy a négyéves Eszter is simán ráharapott a füstölt hal fejére, de azt már a hakárlnál megtanultuk, a gasztromán családok gyerekei nem finnyáznak a különlegességeken.

A füstölt apróhalnak nem sok köze van egy füstölt pisztránghoz, vagy lazachoz. Felejtsék el azok elegáns ízét és vegyenek elő rokkendrollt, mert ott a feje, lehet vele riogatni a lányokat és tökösséget bizonygatni, ez mindig népszerű tulajdonság társaságban. Ezen túllépve, egy hal pont falatnyi, a farkánál jól megragadható, kézzel is ehető kísérő. A közkedvelt szagsemlegesítő szappanok tesztköreiből kihagyták a füstölt halakat, az olajos bűz napokra a körmünk alatt ragad.

Íze tömény rögvalóság, sós tenger és füst, a hőtől részben elolvadt koponya ropog, az ikrák pattogós cukorként olvadnak szét a nyelven.

Egy perc munkát nem igénylő sörkorcsolya, itthon az Arbatban lehet kapni füstölt sprotnikat, szardíniákat, ha ismernek másik forrást, kommentbe mindenképpen írják meg.

Melyik a kedvenc füstölt haluk?