Jobb napokon karamellizálunk, szitálunk, felverünk, átszűrünk, olvasztunk, csodálatos anyák, feleségek, munkaerők vagyunk, mindeközben folyamatosan megvalósítjuk önmagunkat és mindent betöltő női varázsunkkal aranyozzuk be a világot. Máskor, ha mindez nem, vagy épp nem egyszerre jön össze, akkor azonban egyszerűen kinyitjuk a hűtőt, kinézünk a kertbe, merünk gyarlók lenni, kettőt keverünk, a világ marad megváltatlan, mi magunk pedig végképp.

Ilyenkor jönnek jól az angolok, meg az ő minden technológiát, szabályt és különlegesebb vagy igazán meghatározott alapanyagot nélkülöző desszertjük. A jobb napok háziasszonya sosem merné ezeket a fogalmakat nélkülözni, ő azonban ma alul maradt. Győzedelmeskedett az édesség, amely pusztán az anyagok egymásra helyezésével, ízek gátlástalan párosításával operál: rétegzi a bármit bármivel, majd behűti.

A trifle pedig ősi találmány, már a 18. században is tökéletlenkedtek piskóta, alkohol, krém, gyümölcs/jam és hab kombinációjával. A történelem során még ezen gyér szabályok is csak halványodtak, így lehet, hogy ma már lényegében bármi kerülhet a triflebe.

Kezdődhet babapiskótával, sütemény-vagy kalácsmaradékkal, keksszel. Erre kerülhet bármilyen édes alkohol a rumtól a fehér borig a likőrökön át. Ezután jön a gyümölcs, gyakran bogyósok, még gyakrabban bármi más. Követi ezeket a krém: talán az egyetlen viszonylag fix pontja a desszertnek, az angolkrém. Habár ma már ezt is lecserélhetik mascarponekrémmel, vagy bármilyen főzött krémmel.

Az egyveleg ekkor pár órára, inkább egy éjszakára hűtőbe kerül, majd tálaláskor tejszínhabot vernek rá, és feldíszítik, mandulával, kandírozott gyümölccsel, bármivel. Ízek, színek, textúrák keveredése, lusta praktikum, ugyanakkor végtelen tér a szabálytalan elvadulásnak, aktuálisan a nyári gyümölcsmániának.

A trifle lehet hűtőszemét, kamraszemét és kertszemét kombinációja, (A képen malagával locsolt babapiskóta, tejföllel, vaníliás cukorral kevert mascarpone, citromfű, és a kert maradék gyümölcsei.) ami a végeredményt tekintve a maga tökéletlenségében jó. Még akkor is, ha egészen furcsa dolgokat teszünk bele.

Ahogy Joey mondja a Jóbarátok emblematikus hálaadási epizódjában, mikor Rachel tévedésből marhát helyez a rétegek közé: Miért, mi baj ezzel? A krém jó. A lekvár jó. A hús jó.