nem élet.
Az előző nem tudom kinél van, de ha bárki rendelkezik egy fehér tejesládával, aminek az oldalára arannyal van felgrafitizve: MALACKARAJ KURVÁK VÉRÉNEK TÁROLÁSÁRA, az kapja össze magát és hozza vissza. 2012 01 31-ig nem ölöm meg, amiért ellopta. Ellopta a tejesládámat, amit magam is loptam. Nem mondom meg kitől. A második tejesládámat is ellopták. A kutya.
Tejesláda kell. Aki kertesben, pláne tanyásban nő fel, megszokja jelenlétét, használja, később az autó csomagtartójában az lesz a rendszerező (nem tvingóra gondolok) abban hozza a hentestől a malacot, obiból a földet, kiválóan elférnek benne a kazetták, (a nem tvingó magnója kazettás).
Csak ne lopná el mindig valaki.
Idén sonkát akartam benne pácolni, ekkerjoztól szereztem. Igen örültem neki, jó érzéssel töltött el, megint van tejesládám. Máshogy mentem az utcán, máshogy ébredtem, megint tejesládás vagyok, megint a tejesládás nép tagja. Jó volt nekem.
De hamar elrontotta ezt az idilli állapotot, hogy az olajszürke kanapém új huzatát egy súlyos reggeli hormonvihar kellős közepén vásároltam meg. Ezek a fehér alapon színes virágok kikényszerítettek bizonyos pedagógiai lépéseket a kutyával szemben.
A kanapé tabu lett.
De értelmes gazda vagyok, pörlekedés helyett kapjon valami jobb alternatívát, veszek neki egy testhezálló kosarat, abban alhat kedvére, öszekucorodva. De ami tetszett kosár, húszezer felett volt, álltam nyafogva a kutyabolt parkolójában, majd megláttam a tejesládát a csomagtartóban. Pont elfér benne 12 kg kutyahús.
Dobtam bele egy párnát, ráraktam a pokrócát, rászóltam: HELYEDRE!
Van tejesládájuk? És hol van?
Utolsó kommentek