Csináljál egy májat! Annácska, bárány, itt van. Sertést adj, mert a bárányt nem fogja érteni. Nincs sertés. Au.

 

 

A zsálya ott maradt a hűtőben valami nagy horderejű húsételből, illik is a bárányhoz, és ha már a birkaságtól úgyis cifra lesz az az étel, nem mindegy? Vaj volt, mert szinte mindig van, kivéve amikor a PMS megetet velem 25 dekát két fonott kaláccsal és egy üveg baracklekvárral együtt, egy ültő helyemben. 

A báránymáj nagy versenyben van, mert igazából a semleges borjú a legjobb, főleg diós bundában kirántva (csak a variálás) de a birkás parasztoknak a báránymáj a teteje. Vasizű máj, büdös birkával elkeverve, kész művészet, nem értheti mindenki, nem is szokták.

A májacskát fogtam, tenyeremmel leszorítottam egy vágódeszkára, szűk centis lapokra vágtam. A lapokat féltenyérnyi darabokra szeleteltem, mindegyik közepébe böktem egy zsályalevelet. Lisztbe forgattam, leporoltam róla, és nagyon bő vajban, közepes lángon addig pirítottam, hogy ne legyen véres belül. Nem tovább. Só, bors, heló, teljesen közérthető étel lett, tabulét  még adnék hozzá. Vagy rengeteg vajjal kikevert krumplipürét.

Most ezt leírtam, és semmit sem kívánok jobban, mint egy jó saltimboccát, a húst kicsit vastagabbra hagyva, vastagabbra, mint az olaszok szokták. Olyan ujjnyira. És kicsit véresebben, mint ahogy közérthető. És crudo helyett hajszálra vágott füstölt szalonnával. 

Hogyan pirítják a májat?