malackaraj

Kicsi szívünk kicsi kedvencei, tőlünk, nekünk.

Ács Bori

Idén különösen sokat használtam a Malackarajt, mint szakácskönyvet. Általában netről főzök, mivel nem bízom senkiben és semmiben, száz recept eredménye lesz a végkifejlet. Így kápráztattam el "óháténilyesmitnemtaláncsakegyvékonyszeletkével" rokonokat a cassata egy változatával, majd boldogítottam férjet szülinapra Sacherral, lett karácsonyi desszert a citromos mákfagyi. Bevonult a hétköznapi ebédek közé a nemcsípős mexikói, de a nyári lencse és az ütősen tejszínes csirke is eléggé bejött. Mert olvasni, meg főzni kell egyszerre, jövőre is, és bizarr dolgokkal kísérletezni folyton, bármi is történik éppen velünk.

Grezsu István (poczok)

Kedvenc tartalom, valahogy úgy az egész. A Várkonyi Andi írásait szeretem, olyan jó őszintés-könnyfakasztós-elringatósak, meg mert szerintem ő is ilyen autszájder mint én, itt gasztronómiában. Persze, lehet, hogy nem, lehet, hogy ő is valami vén, minden hájjal megkent betűkufár, akinek leütésszámra ketyeg még a szíve is, nem tudom. Igazából nem tudok kiválasztani semmit, a blog úgy jó ahogy van. Nagyon bírtam a pacalos tematikus hetet augusztusban, nem csak a pacal miatt. És az év kommentje szerintem: "Úgy harkályozzatok, mintha nem lenne holnap" - ezzel a mondattal szerintem választást lehetne nyerni.

Hódos Hajnalka

A kérdés egyértelmű, megválaszolni nem is ezért nehéz, hanem azért, mert félő, kitör belőlem az érzelgős luvnya, és ilyenkor a minimum sms az, "Ez itt nem a Gyöngy magazin, bazmeg!".

A Lenyelik? nem a webkettőn - akaratlanul - okozott közbotrányokozás miatt lett kedvenc, senkinek nem kívánom azt az éles fénnyel együtt járó, nagyon másnapos "aztakurva" érzést, mikor rádöbbentem, még éjjel élesült a poszt, azt az összegörnyedő vihogást a lépcsőfordulóban már igen, mikor bedagadt szemekkel ránéztem Anna kaján fejére, aki vigyorogva megszólalt, nyolcvankilenc komment! A Lenyelik? azért lett kedvenc, mert ez volt az a pillanat, mikor "börtönéből szabadúlt sas lelkem", vagy egyszerűbben megfogalmazva, elvált a szar a májtól. Azóta nem ereszt, szembejön velem, ki sem tudnám kerülni, nem is akarom, megfogott és felfelé lökött, vett helyettem egy lendületet és egy mély levegőt, hogy most, 2012. január 1-jén ugyanolyan dagadt szemekkel, kócosan és csipásan üljek a monitor előtt, és hallgassam a szőke szuszogást a másik szobából (az nem én vagyok, mielőtt félreértik - Anna). A Lenyelik? összeköt.

Lövenberg Balázs

Azt hittem, nehéz lesz választani, de nem: A világ legjobb szendvicse. Ez amúgy nem csak tökéletes illusztráció 2011-hez, de egyúttal útmutatás 2012-höz is. Államcsőd, világvége és általános künkődés esetén az ember vegyen egy szép darab húst, süsse meg, egye meg, aztán majd csak lesz valahogy.

Péter Anna

Hajnalkához és Balázshoz fogok csatlakozni. Mindig azt gondoltam, csináljam azt, amit jónak érzek, nem amit jónak látok, amerre a vérem húz, úgyis több van belőle, mint agyból, ne toporogjak, lépjem meg, lépjem át, üssem meg, mondjam ki, karmoljam véresre, majd álljak ki a következményekért. Ha elkúrom, és fáj, akkor fáj, majd elmúlik, begyógyul, de felelőtlenül, nagy szívvel kockáztatva lehet csak élvezni, nagyot nyerni. Vagy elveszíteni mindent, de akkor meg lesz helyette másik, más. A Lenyelikkel szépen bekockáztattunk (ráadásul úgy, hogy a rendszer higgadt esze, Balázs nyaralni volt, fel se merült egy kupaktanács), mert ez, bármennyire sem tűnik annak, egy munkahely, ahogy egy jól működő kupleráj is az, stricivel, mádámmal, kurvákkal együtt. 

Bejött, nyertünk a kaszinóban, hatására gyönyörű dolgok szakadtak ki az olvasókból, ismerősökből, ügyfelekből, míg élünk, nem feledjük. Viszont vége, nincs benne több, idén erre fogunk lapokat húzni, reméljük sikerül, de annyira nem izgulok, itt egy szép darab hús, megsütöm, aztán majd csak lesz valahogy.

Sok bátorságot, tököt, és boldogságot erre az évre minden kedves olvasónknak, és a szeretteinknek is!