Anna és Hajni megint közösen

Hajni megint itt van, de most békésebben alakul az élet, csak paprikás lisztben sütött kárászt eszünk és fröccsözünk. Igen, megígértük, lesz poszt a nyalásról, de férfi fogja megírni, nem mi. Addig is halevés, az áthallásoktól pedig legyenek szívesek, kíméljenek meg minket. Köszi.

 

A szálkás hal örömét nem lehet mindenkivel megosztani. A halmazba tartozáshoz szeretni kell a halat, a szálkásat, az édesvízit, az igazit, és szeretni kell a kézzel evést. Ez a két feltétel, pláne Magyarországon, pár ezer emberre szűkíti a kört. Kicsi, titkos, sötét egyház ez, de nagy benne a hit és a szeretet.

Ugyanazt az érzést adja, mint bármilyen kis létszámú közösségbe tartozás, a Volvo-találkozón egyforma szürke, 1.6D S40-ek nyitott motorháztetői felett matyizó szakállas férfiak társasága, a piros lámpánál a zárt bukósisakon átnevető robogós srác közvetlensége, nincs rendszámod, mi, hehehe, ő majd Ducatis lesz később, naná, a másik pirosnál körémálló sportmotorosok feltartott hüvelykujjai, a pacalpörköltből még egyszer szedők szégyellt mohósága, a birkapörkölt bőrünk alá mászó szaga, a hentesnél jó hangosan kért vese, majd vesepitéről csacsogás a buklékabátos nénivel.

Technikailag mindig úgy gondolok rá, mint egy kabátra, amit lefejtek a csontvázról. Lassan, élvezettel elválasztom a bordáktól a húst, levetkőztetem a halat, majd a egész csontvázat csigolyánként felemelem a másik oldali filéről. Még csak türelem se kell hozzá, csak az akarat, az egészben maradt halcsontvázhoz jutás örömének hajtása. 

És a farkával kezdjük.

Mindig.

Hajni a házban:

A keszeget jobban szeretem, de a kárász húsa is nagyon ízletes, egy dologra figyeljenek oda vásárláskor, ne legyenek tenyérnyinél nagyobbak. Több a hús, valóban, de a hosszabb ideig tartó sütéskor megszívhatja magát zsiradékkal. A halakat be kell irdalni, ehhez elég egy éles kés és némi gyakorlat, persze ennek a tevékenységnek is megvannak a maga elvetemült fanatikusai, hallottam már pengéből eszkábált célszerszámról és matemaikai számításokról, hány milliméterenként kell irdalni a tökéletes eredmény érdekében, hagyjuk is, nem a szezon végén járunk, mikor valóban érdemes a tabella előtt ülve matematikai számításokat végezni és feltenni a teljesen értelmetlen kérdést, mi lett volna, ha?

Sütés előtt dörzsöljük be sóval, belül is, hagyjuk egy-másfél órán keresztül állni és ne foglalkozzunk a húbazmeg, ezt aztán megsóztad hüledezéssel, ez így jó. (Egy frászt! Elsóztad! Egész délután virityköltem a vizet. - Anna) És amíg tele szájjal hüledezik akárki, nem kell komolyan venni. Köretnek elég hozzá egy szelet kenyér, krumplipüré. Fröccs, vagy sör.

És igen, a legfontosabb, hogy a farkával kezdjük.

Mindig.