Annának másnapra, höhö

A halászlé konfliktusban egyértelműen a bajai, tésztás változat mellett kardoskodtam mindig. Felnőtt koromig nem is tudtam, hogy van másmilyen.

 

A családban hagyománya volt a bográcsolásnak és annak, hogy csak a férfiak tudnak igazi halászlevet főzni, a halászlé pedig A tésztás.

A halvány hímsovinizmus ezen családi fajtája mögött nyilvánvalóan az húzódott, hogy ilyenkor a hímek felmehettek a szőlőbe, egy darabig nyugtuk volt a nőktől, lehetett egymás szar borát inni büntetlenül, mellette pedig halálosan összeveszni, hogy mikor kell beletenni a paprikát és hogyan TILOS keverni a hallevet. Szóval nálunk a bajai a halászlé, a többi csak béna utánzat, ugye.

Most meg korhely halászevet kell főzni, amiben tészta nincs, citrom viszont igen. Ez egy Szekszárd-környékinek minimum ijesztő.

A Fény utcai piaci halasnál már vettem egyszer a bajaihoz halat és nem lett pocsolya-íze, ami a halászlevektől eltérít sokakat, úgyhogy ott kezdtem. (A hortobágyi gazdaságból hozzák a pontyot, az megbízhatóan jó hal) Még azt is kitaláltam, a citrom annyira el fog venni minden ízt, hogy nemhogy pocsolya, de hal íze sem lesz. Tejföl is kell bele, ettől kicsit visszarettentem, de megígértem, hogy csinálok, úgyhogy lesz korhely cucc és kész.

Sosem paszíroztam eddig, de most arra jutottam, hogy citrommal és tejföllel annyira gáz lehet a sima lé, ráadásul a zavaromat legyőzhetem annyi idő alatt, amíg a fej fő, hogy nekiálltam. Izgultam. És a végén meglepően jó lett. A citrom általában jót tesz a halnak, íze kevésbé lett erőszakos, mint gondoltam, és a tejföl egyébként is finomítja az ízeket. Cserébe annyira nincs köze az általam eddig ismert halászlevekhez, hogy nem is tudom, hogyan hívnám, ha nem lenne már neve. Nem halászlének, azt biztos, mert az piros, tésztás és még az illata is más.

Így készült: A fél fej vöröshagymát apróra vágtam, a halfejjel és 2 evőkanál fűszerpaprikával feltettem annyi vízben főni, amennyi ellepte. Körülbelül harminc perc után passzíroztam, beletettem az előtte már besózott fél kilónyi pontyszeletet, felengedtem vízzel és kis lángon 20 percig főztem. Eddig még ugyanaz, mint a halászlé ugye, kicsit meg is nyugodtam, hogy ismerős pályán mozgok, de aztán belekerült a három karika citrom, amitől kicsit elszomorodtam. Belsőség most nem volt, de az is jó bele. Néhány perc rotyogtatás után kész lett. Tálalásnál tettem bele tejfölt és egy kis citromlevet facsartam rá. A család szekszárdi kötődésű tagjai kikérték maguknak, és én is maradok a klasszikus bajainál a jövőben, de tényleg jó volt.

Szegedit pedig nem csinálok, mert mindennek van határa, a korhely a maximális kompromisszum.