Fapados párizsi hétvégét tartunk, tegnap ez volt.

 

Nem tudom felvágni, a kés és a gép se viszi! - néz rám kétségbeesetten a pultos, a biztonsági őr odalép. Nem vagy elég régóta a szakmában Klári! Klári 45 lehet, ha ebben a szakmában nem is, de úgy általában elég régóta megvan.

20 deka párizsit már széttrancsírozott, kezd kétségbeesni, lelkes nő, úgy illendő, hogy megszabadítom a kíntól, és a kerámiakésemre gondolok, talán az segít majd.

Nem könnyű a bőrével szelni. Veszedelmesen éles kés kell, azzal először meg kell bökni a műanyagot, majd körbevágni és óvatosan szelni. Minden harmadik sikerül, ez minden, csak nem takarékos megoldás. Gyanítom, régen még a párizsi műbele is jobb volt, tapadt a töltelékre, simán lehetett vágni. Ma már nem lehet ilyen könnyen megúszni, pedig a legborzalmasabb, párizsi-alapú, múltidéző ételhez elengedhetetlen ez az előkészítés.

A találékony nyomor cifra szimbóluma a párizsi kosárba ütött tükörtojás, a létező legnagyobb hülyeségek egyike. Egy szelet pirított párizsi lazán ráütött tojással jobb lenne, nagyobb felületen pirulna a felvágott, így csak a kín, cserébe egy kérdéses esztétikájú kompozícióért. 

Az elkészítés sem adja magát, elég macerás. Első körben közepes lángon kell pirítani a párizsiszeletet, amikor elkezd felpöndörödni, műanyagjára fordítani, gyorsan kosárrá púposodik. Ekkor a fenekére helyezni, beleütni egy tojást, lefedni, és alacsony lángon megvárni, hogy belekössön. 

A végeredmény a szoborparkba való.

Ettek ilyet eleget?