Ketten összesen egy évig voltak nyugdíjasok. Az egyik nyakas, módos parasztember 1967-ben ment el 59 évesen. Ötéves voltam akkor, nem sokra emlékszem belőle, csak apám vonásai idézik fel ködösen az arcát. Az ötvenes években mindenét elvették, amivel, és amiért dolgozott és ezt nem tudta kiheverni. Nem sok maradt meg bennem utána, de a tyúkpörköltet ma is úgy főzi apám vastagon, zsírosan, nagyon sok hagymával, ahogy a Papa szerette.

Halála után a feleségének el kellett menni dolgozni. Szakács lett egy egri szállodában. Négyszáz adag rétest vagy ugyanannyi fánkot készített és sütött ki naponta saját kezűleg. Semmi mást. Csak ennyit. Naponta. Hetvenéves koráig, hogy meglegyen a nyugdíj. Ha beteg lett, nem volt rétes az étlapon. Hívták Németországba, Hollandiába rétest sütni, de nem ment. Öreg vagyok én már mászkálni a világba, meghalni meg úgyis hazajön az ember.- mondta néha. Apám azóta is veri a fejét a falba, hogy nem tanult meg tőle rétest nyújtani.

Egyik felejthetetlen remekműve, ami máig készül néha, a szentgyörgyi palacsinta:

normál palacsintákat megtöltünk cukros-daráltdiós-mazsolás töltelékkel, három részbe vágjuk, és szorosan sorban felállítgatjuk egy magas falú tepsibe, mint az orgonasípokat. Készítünk egy sűrű vaníliasodót, jó sokat, ezzel leöntjük a palacsintákat, hogy szottyogjanak. A megmaradt tojásfehérjéből kemény habot verünk, rákanalazzuk a tepsi tetejére és be a sütőbe. Mire a tojáshab barnulni kezd, kész. Fejedelmi étek, babrás és tömős.

A másik szegény munkáscsaládból való, tízen voltak testvérek. Visszajött a Don-kanyarból, ezzel egy elit klub tagjává vált. Németországban amerikai fogságba esett, onnan is hazajött, mert élni akart. Találkozott magyar származású amerikai katonával, aki hívta, menjen ki. Amerikában a jó melós aranyat ér. De ő itthon akart jó melós lenni. A hatvanas években motorral járta a vidéket esőben-hóban. Ez, meg a sok bagó nem tett jót az egészségének. 1976-ban hagyott itt minket 62 évesen.

Az ő kedvence a krumplis rétes volt. A rétest kinyújtjuk, áttört főtt krumplival megszórjuk, rá tejföl, némi zsiradék, feltekerjük, mehet a sütőbe. Eszményi köret mindenféle szaftos sült húshoz, vadakhoz, mártásos ételekhez, de ő magában szerette. Másik kedvence, a krumplis tészta baracklekvárral. Természetesen hagyma és paprika nélkül, csak sima főtt tészta áttört főtt krumplival és házi baracklekvárral. Ne kiáltsatok azonnal elmeorvosért, csak ha már legalább egyszer megkóstoltátok!

Láthatóan mindkettő flancos, drága étel, de ő ezeket szerette.

Az ő feleségéről majd egyszer egy külön posztot szeretnék, mert ő volt az, aki leginkább hozzájárult ahhoz, akivé lettem, értsék akár pozitív, akár negatív értelemben. Ők voltak az én két nagyapám. Ketten összesen egy évig voltak nyugdíjasok.

Csoda, hogy a saját nyugdíjam miatt valahogy nem nagyon izgatom magam?