Ma már nem banánért kell jóban lenni Marikával, és a kereskedők nem narancsot dugdosnak a pult alatt. Mára ezek a termékek a legközönségesebbek közé tartoznak, de friss gyömbért, vagy kókusztejet is könnyebb beszerezni, mint az itthon tenyésztett galambot, vagy az itthon levett vért. Néhány hazai alapanyag kacifántos útja következik.

A galambot elsősorban legpiszkosabb főtereinkről ismerjük, de több magyar látott ilyen madarat a Szent Márk téren, mint tányéron. Galamblevesben szinte csak a galambtartók rokonai részesülnek, vagy elszánt gourmandok találkozhatnak vele rozéra sült galambmell formájában, a legjobb éttermek előételei között. A többiek kimaradnak a finom galambhúsból, pedig van tenyésztőnk, a Gyulai Farm Füzesgyarmaton, de ő a mérsékelt érdeklődés miatt itthon nem sok helyen teríti a galambhúst. Kiskereskedelmi forgalomban két helyen lehet megvásárolni, az egyik egy romantikus előrendelést igénylő vecsési hentesüzlet, a másik egy webáruház. Ezeken a forrásokon kívül, egyenletes, megbízható minőségű galambhússal legfeljebb az ismeretségi körben lehet próbálkozni.

  • Hús- hentesüzlet, 2220 Vecsés, Károly u 22., Telefon: 06 30 478 2578. Csak rendelésre!
  • Rozmár kft., Webáruház, www.rozmar.hu, országos kiszállítás nagyvárosokba és környékükre

A másik véglet, és nem csak méretében, a pulyka. Pulyka van mindenhol, haha, hülye vicc, de jó minőségű pulyka nincs sehol. A kalodákban, tápon és gyógyszereken struccméretűre puffasztott halálmadarak húsa ehetetlen, hiába izgul rá az egész fitnessbirodalom. Semmi íze, kegyetlenül száraz, rossz minőségű fűrészpor, gasztronómiaia értéke nulla. Pedig a megfelelő körülmények között tartott pulyka finom, kellemes hús, egy beszerzési forrást ismerünk, ugyanitt a fácánra emlékeztető húsú gyöngytyúk, és nem dinoszaurusz-méretű pecsenyekacsa is kapható.

  • Sanyi bácsi, 1024 Budapest Lövőház utca 12., Fény utcai piac, őstermelői stand, péntek-szombat

A disznóvágáson magától értetődő, és az utolsó cseppig hasznosított termék a vér. Közvetlen folyományai, hagymás vér, és véres hurka nélkül nincs is tisztességes vágás, de hogyan lehetne ezekhez hozzájutni a velejáró mázsányi hús, csontok, és belsőségek nélkül? Vagy vágjak a negyediken, és pörzsöljek a parkettával? Tartsak fagyasztóládát a teraszon? Minden héten? Minden nap, amikor kakaóbabos vérpástétomot kívánok? Nincs annyi sertés a világon. És hol fogok napozni? A ládák tetején?

Vért, ahogy marhafejet, nem árulhat hentesbolt, ezek minden gasztronómiai kvalitásuk ellenére, hazánkban veszélyes hulladéknak számítanak. A fej, benne az agyvelővel, a kergemarhakór óta riogat, a vért pedig a vágóhídon az első perctől hulladékként kezelik, nyitott rendszerbe kerül az állatból, túl romlékony, ezért nem kerül ki ilyen formában a kereskedelmi forgalomba.

A véres hurka hőkezelt, azért kivételes termék. A vérpor, hemoglobinpor megfelelő arányban vízzel higítva jól használható, de nem az igazi, így a vér megmarad vágóhídakról kikönyörgött, szénfekete partizánakciónak, hivatalosan nem lehet hozzájutni. Galangagyökeret tíz helyen tudok, csak azt igen nehéz szikkadt zsemlével felszívatni.

Nemcsak a szarvasmarha feje, a halaknak is több értékes testrésze akad fent a szűrőn, szerencsére nem a bürokrácia, és a hibás gyakorlat miatt, hanem a jól tájékozott törzsvevők halásszák le ezeket. A novemberi-decemberi időszakban a pisztrángok hasa tele ikrákkal, az átlátszó burokból kifejtve, sóval elkeverve, vajas pirítóson szorongatja a kaviárokat. Ahol bontanak harcsát, pláne menyhalat, akad ezek májából is, kapja, aki marja, vagy aki a legcsinosabban jár piacra. Érdemes ezekre rákérdezni minden halasnál, mert a pultba egy se teszi ki.

Nagy támogatói vagyunk a házi kolbásztöltésnek, de belet kevés helyen lehet nagy választékban kapni. Kivéve egy hentest a Nagycsarnokban.

Nagycsarnok IX., Csarnok tér, alagsor, beles hentes az egyik beugróban.

Ugyanitt rendszeresen kapható birkahús, ami szintén nagy ritkaság, bárányt már csak-csak lehet kapni, de öreg birkát szinte csak itt, és a Magyar utcai török hentesnél. (V., Magyar utca eleje)

Van, amire nincs szükségünk, mégis be lehet szerezni. A legenda szerint, az annak idején még mezőgazdasági főiskolán maga a professzor tépette ki diákjaival a tankönyvből a ló húshasznosításáról szóló fejezetet. A ló és a szamárhús itt csak háborúban megy, ez a lovas nemzet ügy túl mélyen ül a velőnkben. Máshol nem problémáznak ezen, Olaszországban a kismamáknak, magas vastartalma miatt kifejezetten lóhúst írnak elő, és több tartományban készítenek ragút szamárból. Aki itthon is kipróbálná ezeket, menjen a Pomo d’Oro-ba, és bár nincs az étlapon, de előjegyzésben rendelhet egy csacsiragút, lósztéket, lótatárt.

  • Pomo d’Oro 1051 Budapest, Arany János u., 9.

Van olyan is, amikor egy étterem rámegy egy szezonális, hazai termékre, ilyen a nyári kemencés kecskegidasült, vagy az USDA Prime steak a Bockban. Rákérdezéses módszer, vagy vakszerencse, mert a gida kicsi és gyorsan fogy, de édes húsa még a báránynál is jobb, steak meg akkor van, ha Bíró Lajos éppen hoz Bécsből.

  • Bock Bisztró 1073 Budapest, Erzsébet körút 43-49.

Van itt minden, csak vér nincs, pedig az kéne mind közül a legjobban.

Csoki a Paprika magazinnak!