Ma éjjel, mikor belerúgtál az étkezőasztalba, azt ordítottad, írd meg, azt gondoltam, miért ne? Megírom. Június volt. Paradicsom, sajt, bazsalikom. Ezzel csábítottalak el. Ezzel is. Emlékszel, hogy jöttünk össze? Termelői vörösbor és pogácsa. Meg csipsz. Én akkor sem ettem, de jó sós volt a szád. Meg a Lajos. A Lajos nem sós volt, hanem ott volt, emlékszel?

Amikor elégetted a Fradi zászlót az iroda előtt? Aztán elkezdtünk menüt enni a Csárdásban. Ott ejtettem le a só- és bors, na szóval az eszcájgot, ezeröccázat fizettünk. Vasárnap reggel felkeltem, elmentem Népsportér’, tudom, soha senkinek nem adhatom oda az 1985-ös Képes Sportot a Juventus-Liverpool egynullról, emlékszel, mit ettünk, mikor elkezdtem meccset nézni, csak hogy ne kelljen szigorlatra tanulni? Én igen. Arra is, hogy Petit lőtte a harmadik gólt, és még Batistuta meg Dunga is a pályán volt. Mondtam, hogy nem érdekel, csak Gorenje tűzhely legyen, emlékszel?

Az első vacsora anyukádéknál. Borban pácolt nyúl. Utálom a nyulat. Jöttem haza a melóból, és te csináltál vacsit, szénné égetett hasábburgonya meg villával összedöfködött, sajttal töltött pulykamell, én meg óbégattam, hogy nem tudom megélni a feleség-szerepet, aztán másnap hajnalban elmentem a piacra olyan másnaposan, hogy nem láttam, és hoztam ebédre lángost. Taknyosan főztem tyúkhúslevest, és azt mondtad, „asszony, hát ezért tartunk, hogy sótlan legyen az ebéd?”.

Emlékszel az első disznóvágásra a tanyán? Semmit nem bíztak rád, csak azt, hogy vidd a fröccsöt, aztán, gyüvőre már tudták, hogy nem vagy te olyan pógárgyerek. Én már akkor is mostam a belet. Emlékszel, mikor csokitortát rendeltem a szülinapodra? 35 voltál. Aztán sachert sütöttem feszt. Hú, meg vettem kelbimbót csomót és küldtem anyádnak, hogy csinálja meg, mert én nem tudom ÚGY. Meg amikor ott voltunk Füreden a Titiékkel és kialudt a tűz a grill alatt, de kvára fújtuk. Meg kihoztad a hajszárítót és mindenki elküldött anyádba. És éjjel fél négykor, fogadásból leengedtük a zászlókat. Az első zöldbabfőzelék, szia Gigi, leszedtem, most mit csináljak vele?

Mikor halászlét főztünk a feszten, és te átmentél óbégatni a Hajduk Split himnuszt a Dimano Zagreb szurkolóknak, hogy aggódtunk miattad, élve úszod-e meg a kalandot. Mikor elfáradtam, és húzóra megittam a fehérbort, mert azt hittem, ásványvíz, és utána úgy támogattatok haza. A borsos tokány Évánál. Anyám sült csirkéje a Kill Bill alatt, tudod, a szarrá főtt rizzsel. Meg amikor akartam segíteni, és összetörtem a fél szekrényt, amit aznap hoztak haza a pécsi Domusból, de cserébe csináltam nektek gyorsfagyasztott csibefasírtot. Meg amikor kivetted a zöld szőrös gombócot a hűtőből, hogy „ez bazmeg mi?”.

Meg amikor nem kaptál enni, mert nyert a Juve.

Meg amikor kiközösítettük a Janit a Bayern meccs alatt, igen, mikor megettünk hárman másfél kiló bundás kenyeret egész fej fokhagymákkal. Meg amikor apu fahéjat tett a halászlébe. Meg amikor bebasztam a fészer alatt az eldugott szívábúl a zsír kisütése közben és a mama azt mondogatta, hogy hiába, Hódos ez a lány és úgy vittetek haza, én meg ordítottam, hogy gyere bodri kutyám. És mindig a papa ette meg a csirke lábát a levesből. És a mama elvette előlünk az almás pitét, mert fontos dógot akar velünk, és az vót, hogy lány, kifizettük a sírt, négy hely van, apádék vagy tik akartok ott lenni? Meg amikor minden cipődbe Guinness sört hozott a Mikulás. Meg amikor….
Nagyon szeretlek. Köszönök mindent. Nélküled nem lennék az, aki vagyok. Isten veled.
 

Mit ettek meg együtt?