Az ürge zavaros szemekkel mászott elő a sörpad alól, belekapaszkodott az asztalba, amitől az megbillent, és a rajta lévő ármádia (néhány tucat különböző űrméretű és rendeltetésű pohár, egy tizenöt literes bogrács, benne némi pörköltmaradékkal, főtt krumpli, kenyér, kovászos uborka, almapaprika, libatöpörtyű, egy negyed sajttorta, valamint sörös dobozok és borosüvegek, és mindenekelőtt a vagyont érő 52 %-os szomolyai cseresznyepálinkám maradéka) lassan döcögve elindultak a lejtőn az illető meglepett arca felé, aki ettől felnyögött és sietve egyenesbe tornázta magát, helyrebillentve saját és a környező világ egyensúlyát.

Hát ez meg ki az Isten barma? – kérdeztem fojtottan, mert könnyen kiderülhetett, hogy valami trösztigazgató vagy polgármester (volt már rá példa). Nem ismertem az illetőt, mivel az előző negyed órát egészségügyi okokból a házban töltöttem. (Kikérem magamnak, hogy hánytam volna. Micsoda alaptalan feltételezés!)  Az új szembeszomszéd hátsó szomszédja, a Józsi. Egyébként pénzügyi igazgató valami japán cégnél – súgta oda a feleségem. (Na, mit mondtam?!?)

A szokásos májusi utcabálunkat tartottuk éppen, ami abból áll, hogy mi, utcabéliek főzünk, sütünk valamit, majd italokkal felékszerezve, az egész hóbelevancot asztalokra pakolva kicipeljük az utcára és ott vidáman elfogyasztjuk. Ugyan mindenkinek van saját kertje, ahol bőven elférnénk, de így van az egésznek egy kis retro-szocio-anarcho-dilis fílingje. Az arra járó idegenek csak lesnek, de amikor megkínáljuk őket valami pogácsával vagy fröccsel, mindjárt elnézőbbek a kedves bolond helybéliekkel. Az autók meg visszafordulnak a sarokról, ez nem vicc.

El volt ázva, folyt a szó belőle rendesen: „ …és akkor a nagykállói Parti Büfében meghívtam mindenkit egy Unicumra mert imponálni akartam az én kedvesemnek és akkor kérdezte a Tóth Bandi, hogy te meg hol voltál eddig bazmeg én meg mondtam, hogy dolgoztam és akkor többen visszahívtak és én is és akkor éjszaka hányni kellett és a szomszéd szobában aludtak az anyámék és nem volt más kijárat a szobából és én nem akartam keresztülmenni rajtuk hányni és akkor kimásztam az ablakon a ház elé az utcára és lehánytam az egyik meggyfát de utána elástam mint egy rendes macska és minden rendben volt. De a meggy az szebb volt rajta utána mint a másikon, az, bizonyisten!"

Na, ott tanultam én meg harcsapaprikást főzni bográcsban. Semmi mást nem tudok főzni, de azt nagyon. Azért hoztam szóba ezt az egészet, mert a múltkor, mikor volt az a nagy szél, kidőlt az oldalsó kerítésem majdnem teljesen. Tudjátok, ami ilyen fűzött fa csíkokból van. Én még az éjszaka kimentem és megrugdostam kicsit, hogy biztosan tömegkatasztrófa látszata legyen, és bejött. A biztosító ki fogja fizetni. Várakozáson felül. Úgy gondoltam, hogy csináltatok egy új kerítést, a régit meg eltüzelem, csinálok belőle egy harcsapaprikást. Gondolom, a hat kerítéslap elég lesz. Mármint a tűznek.

Na szóval, kell vagy 30 deka filézett harcsa fejenként. (Lehet otthon is forrázgatni-nyúzogatni, de nem egy rózsalugas, ha megcsinálják helyettünk, az jobb.) Szalonna, ez nagyon fontos, vagy negyed kiló, 2 zöldpaprika, paradicsom, néhány hagyma, fűszerpaprika édes-erős, kis liszt, 2-3 deci tejföl, slussz. A szalonnát kiolvasztom, a pörcöt kiszedem, a zsírba mehet a hagyma apróra vágva, üvegesre, utána a zöldpaprika, paradicsom apróra vágva. Kicsit poslasztjuk, majd mehet bele a fűszerpaprika meg egy kis víz. Sózzuk, aki akarja, borsozza, negyedórát párolódik, majd mehet bele a hal, olyan fél gyufásdoboz nagyságúra kockázva. További negyedóra után a halat kiszedjük, a levet behabarjuk a lisztes tejföllel, felforraljuk, hal vissza, még egy rottyanás, és kész.

Ebben az egy kajában profi vagyok. Flancosabb helyeken túrós csuszát adnak hozzá, de szerintem az már sok. Én sima vagy kapros nokedlival szeretem. Erőst módon finom dolog. Na, ezt fogom én nektek megcsinálni, ha kész az új kerítés. Egészségetekre! Most várjuk, hogy fizessen a biztosító.

A másik oldalon a habos gnocchi titka. (Ami amúgy progresszívebb háztartásokban istenien megy a halpaprikáshoz)

Harcsapaprikás lesz idén nyáron?