malackaraj

Aki evett már friss habanero csilit, rögtön észrevehette az illatán is az őszibarack, vagy mangó fűszeres, édes aromáját. Igen, a csípésen felül ezt tudja ez a paprika, ezért érdemes vele egy kicsit külön foglalkozni. Mivel még mindig nincs medvehagyma, vagy bármi idényzöldség a piacokon, mással kell kihúznunk, amig a tél az utolsókat rúgja. Csilipaprika gyümölccsel, napsütéshez.

Az ecetes krumplisalátát nem kell bemutatnunk, bár, a klasszikus uborkasalátának is nagy sikere volt, de ez itt most nem a mozifilm, hanem a rendezői változat.

Berohadt. Nekem is. Nekem is. Mert nem hőkezeltétek, azért. A csírátlanítás a lényeg, a kapszaicin úgyse hőérzékeny vegyület, csíp a baktériumok, gombák elforralása után is.

A garázsban leláncolom a bringát a motorról, dőlne a kocsinak, eléugrok, a váz a nadrágzsebembe rakott üvegnek ütközik. Hm. Nem biztos, hogy a combomra kötözött dorset nagás sóval kellene este bringaútra indulni. Elképzelem, ahogy az Oktogonra becsúszva törik az üveg, tépi a farmert, és a sebbe rögtön beledörzsöl a csilipaprikás só. Majd elviszem jövő héten, akkor táskával megyek, így iktatva ki a fegyencgyógyászat élvezetének legkisebb esélyét.

"Hi, my name is Lance and I'm an addict" - Agent Kellerman (Prison Break)

A kapszaicin-függőség pont ilyen, az ember előre tudja, hogy fájni fog, leállítani mégsem lehet. Mégis, időről-időre ránk tör a vágy, hogy szándékosan fájdalmat okozzunk magunknak. Igaz, a csípősfüggőség nem az öncsonkítás, vagy az autoagresszió enyhe formája, a hardcore függők ugyanis nem igazán erre, hanem vele járó endorfinzuhanyra, a szenvedést követő zsibbadt pihegésre hajtanak. Lángoló szájak, bevérző szemek a hajtás után.