Ki hozta ezt a tálca gulyáshúst? Azt nem tudom, de olyat teszek vele, amit megbánunk, adj egy kést!

 

Gulyáshús, ránézésre talán lábszár, esetleg fartő, elég vastagok a rostjai, mindegy, ebből bizony sütünk! Egy bográcsoláson semmi sem adott egy jó saslikhoz, nincs mire tűzni, nincs min sütni, de mi találékonyak, erőszakosak, éhesek vagyunk, és rendszeres olvasó a thereifixedit-nek.

Jött a Tramontina, a fanyelű késre szúrtam húst, paprikát, hagymát. Belöktem a bogrács alá, majd lesz valami.

Gulyáshúst még nem sütöttem, de a cél a véres, majd rágjuk, azért vannak a fogaink. Néha megforgattam, tologattam, próbáltam egyenletesen körbepirítani. Sikerült.

Jól nézett ki.

De még mennyire jól nézett ki! Felvágtam, föléálltunk, hát gulyáshús, szíveim, egy próbát megér. Nem?

Jobb volt, mint a szétszárított, agyonpácolt bélszínek, hátszínek. Kellett rágni, de közben hangosan szólt Jackie Brown, szép hús volt a szánkban, és lassan elkészült a kólás csilis bab, amiről majd holnap megemlékezünk. 

A másik oldalon elitizálunk ehhez képest, a tökéletes bőrén sült halfilé lépésről-lépésre.

Emlékezetes buhera? Rántott hús bográcsban? Tükörtojás egyenesen a villanytűzhelyen?