Aki nem reggelizik, ritkán bonyolódik a rántotta és a tükörtojás problematikájába. Nagyon ritkán. De azokban a ritka pillanatokban, ha éppen a folyós sárgájába tunkolt kiflicsücsöcskre vágyna, hiába tudja, hogyan készül a tökéletes rántotta. Biztos voltam benne, hogy a tükörtojás elkészítéséhez nem a serpenyő a tökéletes megoldás, mégis elég szkeptikusan nyitottam ki ma reggel a Larousse-t. És megvilágosodtam.

A tükörtojás széle ropogós, a fehérje átsült, de a sárgája sűrűn folyik, krémes. Ezt az állagot viszont nem lehet serpenyőben készítve elérni. Néha sikerül, de a ropogós szélekhez inkább a még nyers sárgája körül csúszkáló áttetsző fehérje társul, vagy fedővel erőlködve lesz csúnya opálos az egész. Vagy letapad, vagy túl zsíros lesz. Matematikailag körülhatárolt képletet akartam.

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra. Tojássütő tál híjján fogtam a vasserpenyőm. Kivajaztam, beleütöttem a tojásokat, pár kocka vajat raktam a sárgájákra, és betoltam a sütőbe. Pillanatok alatt elkészül, másfél-két perc kell neki.

Só-bors, esetleg egy kis szarvasgombás olaj, ha muszáj cifrázni.

Lehet itt arcoskodni, hogy ezt se tudtam, de tegye fel a kezét, aki sütőben sütötte a tükörtojást.