Nem szoktam árakon kiakadni. Most sikerült. Nagyon.

 

 

Bár tavaszi szelek simogattak a napokban, mégis itt volt az ideje az éves kocsonyának. Idén is a charlesbronsoni útra terveztem lépni, köröm, esetleg kis füstölt hús, konyec. Józsikáéknál a szokásos faszos/pinás/pasiügyes viccek után kaptam a legnagyobb poént, körmök a szatyorban a mérlegen, Ákos rámnéz egy jó kaján vigyorral, na most figyelj. És beüti a kilencszázat.

Először azt hittem, szívat, még röhögtem is. Ez aznap volt, amikor az Euro 320 lett és volt fizetnivalóm Euróban. Ez aznap volt, amikor a benzin régóta annyi, amennyi, és szeretem a benzint. Imádom. A köröm szíven ütött.

Pár hete főztem körömpörköltet, akkor nem figyeltem az árát, így fogalmam sincs mennyi volt, de most kilencszáz. A köröm. A csont és bőr. 

Két liter benzin.

Fél kiló stefánia.

Egy szép szelet bélszín.

Tíz kiló káposzta.

Három pohár sör.

Miért????

Mert a kínai mindent megvesz - mondja Józsika. Nyilván eddig is nap, mint nap kellett a bőrömön éreznem a világgazdaság nevű fogalmat és annak következményeit, de eddig szükségszerű szarnak éltem meg, most érzelmileg érintett, kinyílt a bicska a zsebemben. Az én körmömet ne vegyék el! Nem érdekel a köröm, nem akkora szám az, pörinek ráadásul sokkal jobb, de a kocsonya, az az enyém. Enyém a nyeklő-nyakló műanyagtányérban hurcolás, vagy a porcelántányérok, amiket hónapokkal, évekkel később pasiktól üresen, csajoktól valami mással teli kapok vissza, mert van, aki megtanulta, tányért üresen nem adunk vissza. Van, aki nem, mindegy, ha tőlem tanul meg adni, annál nincs nagyobb öröm a világon. Enyém a mama képe, aki ugyanígy évente egyszer főzte és küldte. A szomszédok, rokonok, barátok, akik szintén. Egész január-február kocsonyavándorutakkal volt teli, jöttek a tojásosok, a zöldségeltek, a füstölthúsosak, a cifrák és a minimalisták. És mentek vissza a tányérok, sokszor egy másik kocsonyával teli. Régen nincs így, de amikor lefőzöm a kocsonyám, eszembe jut, örömmel tölt el az emlék, adok a barátaimnak, és eszembe jutnak azok, akiknek már nem tudok adni, ezeket a kocsonyákat mindig kidobom a szemétbe, tányérostul, és a boldogság mellé sírok egy kicsit.

Kocsonya pedig nincs köröm nélkül. Engem ezzel ne szívasson senki.

Most 3 kiló körömből és egy pácolt-füstölt marhanyelvből főztem. Slussz.

Aztán elfelejtettem lezsírozni. 

Megvolt már a kocsonya?