A felnőtté válás egyik fontos mérföldköve volt, mikor rájöttem, nem feltétlenül kell minden hülyeséget megvennem azért, mert másoknak van és azok használják. Így van epilátorom meg olajsütőm is, utóbbiból a negyediket rohasztom szét az erkélyen.
A fritőz rögtön elnyerte a tetszésem, úgy ette be magát az agyamba, mint nélkülözhetetlen eszköz, ami megkönnyíti az életemet, hogy sokkal később eljussak ahhoz a felismeréshez, ennél feleslegesebb dolgot háziasszonyoknak még nem találtak ki. Az első olajsütőt agymosott női fogyasztóként méret és szín alapján választottam ki.
A vásárlás vezérelve és alapgondolata a racionális gondolkodású férfiakat sírba vivő menjen a konyhaszekrény színéhez volt.
Itthon szembesültem azzal, hogy a kevésbé racionális gondolkodású férfiak tervei alapján készült fritőzhöz fél méteres kábel tartozik, így a tárgy hiába ment a konyhaszekrény színéhez, az öt méteres hosszabbító rontotta az összképet. Rögtön a bosszantó felfedezés után nekem szegezték a kérdést, amit akkor szőrszálhasogató, kicsinyes értetlenkedésnek gondoltam, ám azóta sem tudtam rá válaszolni.
Mit fogunk benne sütni?
Azt nem tudom, de nem lesz büdös, vágtam ki magam. Beleöntöttem új szerzeményembe a több liter olajat, aztán mindketten vártunk. A fritőz arra, hogy süssek benne valamit, én arra, hogy kitaláljam, mit süssek benne. Rántott tökkel indítottam. Eleinte valóban nem volt büdös, a tököt viszont két hét múlva meguntam, karfiolra váltottam, egészen addig ettük ezt vacsorára, míg az olajat le nem kellett cserélni. Ekkor szembesültem az leeresztő csővel rendelkező olajsütők felettébb idegesítő tulajdonságával: a cső az olajban úszkáló szottytól eldugul. Kínkeserves melóval, szitkozódva kipucoltam és igyekeztem elfeledkezni róla, de a kisördög nem hagyott nyugodni. A következő lépés a rántott ponty sütése volt, ez sem vált be, a fritőzbe egyetlen patkó fért el, az ebéd elkészítése így pont kétszer annyi időt vett igénybe, mintha be sem kapcsoltam volna, ráadásul egy idő után ugyanolyan büdös volt, mintha serpenyőztem volna.
A fritőz az erkélyre került száműzetésbe, egy nagyobb vihar alkalmával elázott és kimúlt. A fritőz nélküli boldog lét egészen addig tartott, míg meg nem hallottam, már van alkatrészeire szétszedhető fritőz is, aminek a tisztítása és karbantartása gyerekjáték. Kellett, azonnal. Üdvözült mosollyal cipeltem haza az új olajsütőt, büszkén, mert ezt már nem szín alapján választottam és az üzletben ellenőriztem a kábel hosszát is. Újabb rántott karfiol időszak következett, az idilli harmónia egészen addig tartott, míg sor nem került a tisztításra. Embert ennyit káromkodni még nem hallottam, mint Zolit, mikor nyakig olajosan próbálta szétszedni. A fritőz újra száműzetésbe került, ez is az erkélyen végezte be, de ez nem beázott, hanem szétfagyott. A harmadik fritőzről egy leértékelés tehet, az a fajta, ami a hülyének is megéri, hát még nekem! Még azt sem engedte meg, hogy felbontsam a dobozt, ugyanazzal a lendülettel vágta fel a kamrapolcra, zacskóstul, amivel kivette a kezemből, a fritőz biztonságban volt tőlem, én azokban a magasságokban csak létrával vagyok esélyes.
Néhány hónap múlva vettem észre, hogy a doboz szőrén-szálán eltűnt, eleinte eszemben volt, hogy megkérdezzem, hova lett, aztán vállat vontam és elfeledkeztem róla.
Most, hogy van új fritőz, már nem is érdekes. Szia anyu, engedlek, nyitooooom, gyere be, teregetek. Szia, hát ez? -Áthoztam nektek az olajsütőt, nekem nem kell, nem is tudom, miért vettem meg, egyszer sem használtam, a dobozában állt a kamrában, majd kitalálod hova teszed, nézd, megy a konyhaszekrény színéhez.
Van fritőzük? Aztán minek?
Utolsó kommentek