Egy kisteherrel, két tükörrel beparkolni, felejthetetlen pillanat. Kést fenni acélon, önfeledten, ahogy nagy lazán, a bikányi hentesgyerekek kenik a pultban, miközben egy kötelező flört is belefér, súrlódik a fém, igen, háromujjnyit kérek. Azt kéne megtanulni.

Olyan nincs, hogy van egy rendes késem, de nem tudom megfenni, ezért beszereztem a gyakorlókést, és a gyakorlóacélt.

Mert fenni kell, minden vágás előtt. Előveszem, megfenem, dolgozok, ezzel nem rohangálhatok a késélezőhöz. Az élezést nem szívesen csinálnám saját magam, de a fenést, a használat közben az élen keletkező apró egyenetlenséget kisimítását, muszáj minden nap megcsinálni.

Egy tisztes méretű séfkés (adott darab 21 centis) pont jó gyakorolni, ez egy elég könnyű, ikeás darab, jó fogással, de a nagy szerelemhez hiányzik egy kis súly. Fenést gyakorolni vettem, nem életem késének, ahhoz képest még jónak is mondanám a modellt. Az acél is egyszerű és olcsó, ezzel kapcsolatban az egyetlen létfontosságú elvárás az ujjvédő stop, nélküle a késfenés elviheti az ujjakat, ezért mindig alatta kell megragadni és úgy fenni neki. Lehet vele lézerkardozni is, ha arra van igény.

A fenés egyszerű, a kést pengéjét az acéllal 45 fokot bezárva, elejétől a végéig elhúzom. Az acél előtt, mögött, elöl-hátul, hogy mindkét éle kapjon a fenésből.

Így lehet biztonságosan, szépen:

Eleinte nehéz mindkét kézzel, jobbosok önténtelenül a jobb kézben tartott kést fenik a balban megállított acélon, ez a kés szempontjából rendben is volna, de látványilag aggályos. Mozogjon mindkét kéz, és akkor innentől két stílus van:

A halállaza hentes, a vasak az ágyék előtt tartott kezekben lefelé mutatva mozognak. Nem lekonyulva, csak nemtörődöm magabiztossággal, hetykén.

A showman, a vasak az arc előtt erősen felfelé mutatva villognak, könyökök széttárva, kezek a mell előtt. Gordon Ramsey stílusa.

Kéne ilyen bajnokság, mint a léggitározásnak, már szervezzük.

Fennek?