A kupicáspohárra is áll az autóktól egészen a párválasztásig érvényesíthető vágy, legyen benne anyag.

Egy csapkodós felespohár iránti elvárások távolról sem azonosak a gyümölcsből készült pálinkák illatát megfogó, tulipánformájú kehely formai követelményeivel, bár ettől még ezekbe is lehet, szokás pálinkát tölteni, csak másért. Ivás céljából.

A felespohár csak rövid ideig van kézben, sokszor viharos körülmények között kerül vissza az asztalra, bírnia kell a strapát. Ezt nem forgatja, nem illatolja senki. Gyors szippantás a jóból, höj, birs? Vagy som? Som, hangos koccintás, előre! Oldalfalának, aljának vastagsága drága arckrémek, túlsúlyozott talpú üvegtégelyeinek abszurditásával vetekszik, formája szívmelengető, tömör, és határozott, mint reményeink szerint az ital, amit majd egyre bezavarunk belőle.

Elsősorban népművészeti termékek között lehet találni ezekből a kézbeillő üvegkockákból, a képeken látható, mexikói tequiláspoharak a legszebbek (tequilero vidrio soplado, mexican glassware keresőszavakkal lehet utánamenni, amazonon, ebayen)

Igen, mi is tisztában vagyunk a pohárba cseppentett üvegkaktuszok ízlésromboló mivoltával, de akkor is tetszik.

 A portálon folytatjuk az ahány ujjunk, annyi hozzávalónk, végtelenül egyszerű ételek sorozatunkat, pisztráng puliszkabundában (polenta, hogy mindenki értse) muzsdéjjal (fokhagyma, hogy mindenki értse).

Van kedvenc felespoharuk?