Húsz perce döngetünk az erdőben, már a harmadik ág nyúl a még második évét sem betöltő ezüstmetálba. Az út elején a landroveres srác azt mondta, elvállalhatom, kiadja a Volvóval, lesz egy-két tócsa, de nem mélyek. Az előzőt már taktikázva vettem, nem csak úgy ketteske, átgurulunk, sár csapódott be az ablakon, vissza kéne mennünk a betonútra. De a technika szerint 200 méterre az orrunk előtt a cél. Kétszáz méterre a célszalag helyett a szerszámunkkal bevehetetlen tenger állja el az utat, bottal bemérés közben csörög a telefon, szerintem hol vannak, mert szerintük eltévedtek. Nem tudom, hol vagytok. Ezzel még mélyebbre taszítom őket az elkeseredett útkeresésben, de a mi karavánunk mindenkinél mélyebbre tolta a szopórollert a makkosban. Mégis megérte.
Amióta gombászunk, elkezdtem fenni a fogam egy célszerszámra, így a gombák mellé sárdagasztás is járna. UAZ, Niva és egy rámvaló Blazer kavarognak a fejemben.
Utolsó kommentek