Húsz éve nem ettem Melbát. Annyira emlékeztem, hogy valami csokinak kinéző étbevonómasszával töltött szmötty, amit úgy kell enni, hogy vagy az alját vagy a tetejét ügyesen foggal leválasztjuk, hogy azután a napfényre kerülő krémet nyelvvel - finnyásabbak ujjal - még fifikásabban kihalásszuk és élvezettel szopogassuk (pardon).

>> a poszt folytatódik